Az erdélyi ferences rendtartomány 51 szerzetesével világviszonylatban a kis létszámú ferences provinciák közé tartozik, de az utánpótlás állandósága, vagyis az, hogy évente átlagban ketten jelentkeznek a rendbe, a folytonosság biztonságát jelenti. A szerzetesi életre készülők – mielőtt a szigorú, hivatástisztázó egyéves noviciátust elkezdenék a magyarországi Szécsényben – egy évet, a jelöltség idejét Csíksomlyón töltik. Ez idő alatt a jelöltek beletanulnak a szerzetesi élet hétköznapjaiba, rendtartásába. Az egyénileg végzett imák, a napi három közös zsolozsmázás és szentmisén való részvétel szellemi és fizikai munkával egészül ki: a rend nevelési tanácsa által előírt program szerint tanórák keretében liturgikát, egyháztörténetet, helytörténetet, zenét, magyar nyelvet és kommunikációt, valamint idegen nyelvet tanulnak, illetve segítenek a kolostor körüli teendők elvégzésében. Nem hiányoznak a jelöltség hétköznapjaiból az úgynevezett rekreációs programok, a kirándulás, a társasjáték közösségépítő alkalmai sem.

2009 szeptemberében két fiatalember jelentkezett a rend elöljáróságánál, hogy szerzetesek szeretnének lenni. Tarsoly Mátyás és Tuzson Attila jelöltek egy éven át, 2010. augusztus 8-ig voltak a csíksomlyói ferences kolostor lakói. Augusztus 9-én kezdik meg Szécsényben a noviciátust.

Tarsoly Mátyás hétgyermekes családban született Nagyváradon 1984. szeptember 9-én. Középiskolai tanulmányait a dévai Traian Elméleti Líceumban végezte 2001–2005 között, ugyanott érettségizett 2005-ben.

Arra a kérdésre, hogy kik voltak azok a személyek, és melyek voltak azok az események, lelki-vallási élmények, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a ferences életforma mellett döntsön, Tarsoly Mátyás úgy nyilatkozott, hogy a dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett kollégium lakójaként fr. Kovács Antalnak, az egykor dévai, jelenleg dési házfőnöknek és fr. Böjte Csabának, az alapítvány vezető­jének életpéldája volt meghatározó számára.  A csíksomlyói jelöltség egy évéről elmondta:

„Ez az időszak volt számomra az a periódus, ami alatt egyrészt az imaéletem jelentős mértékben javult, és sokat tanulhattam; másrészt lehetőségem nyílt egészen közelről betekintést nyerni és felkészülni a szerzetesi életvitelre, megismerkedni a ferences közösséggel, illetve annak mindennapjaival, amelyeknek pozitívumai és nehézségei egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy segítsenek döntésem meghozatalában: tényleg nekem való-e ez az életforma. Gondolom, remélem, hogy a soron következő szigorú, zártabb körülmények között zajló noviciátus egy éve megerősít eddigi elhatározásomban!”

Tuzson Attila 1981. május 28-án született Csíkszeredában, és a négygyermekes család tagjaként Sepsiszentgyörgyön nevelkedett. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban végezte 1991–1995 között, 1995–1998 között pedig a ma Constantin Brâncuşi Iskolaközpont néven ismert 2-es Számú Kereskedelmi Iskolában vendéglátói szakmát tanult, és közel tíz évet a vendéglátóiparban dolgozott.

Hogyan hallja meg valaki a vendéglátói világ harsányabb hangjai között az Úr hívó szavát? Tuzson Attila úgy gondolja, hogy a papok, akik hittanórán tanították, akik ministránsként foglalkoztak vele, és az egyház kötelékében született barátságok egyaránt hozzájárultak a keresztény hitben való növekedéséhez. A ferencesi életvitelre való hívás meghallásában pedig fr. Tímár Asztrik és fr. Péter Arthur játszottak meghatározó szerepet, akik nemcsak a jelöltségi időszakot megelőzően, hanem a csíksomlyói egy év alatt is közvetlenül részt vettek a szerzetesi életre való nevelésében.

Attila a noviciátus küszöbén úgy értékeli, hogy a jelöltség időszaka a papságra méltó módon való felkészülés első lépésén túl a szerzetesi életforma melletti döntésének megszilárdulását is jelenti. Az az időszak volt, amely alatt megismerkedhetett a kolostor lakóival, a provincia tagjaival és a ferencesi élet nehézségeivel.

„Kezdetben nehézséget jelentett a házirendhez való alkalmazkodás, a csendben eltöltött esték, és hosszas kihagyás után a rendszeres tanulás is. Két hónap alatt azonban sikerült belerázódnom a kolostori élet mindennapjaiba, a szerzetesi életvitelbe. Köszönet ezért mindenekelőtt az Úrnak és mindazoknak, akik által megmutatkozott az ő segítsége!”

Nekünk pedig, akiknek fontos az erdélyi ferencesek életpéldája, a vallási és kulturális életben játszott múltbeli és jelenbeli szerepük, az a feladatunk, hogy egyrészt imádkozzunk Tarsoly Mátyásért és Tuzson Attiláért, hogy a noviciátus egy éve alatt mindkettejükben életre szólóan megerősödjék a ferences hivatástudat, másrészt azért, hogy évről évre legyenek olyan fiatalemberek, akik a „barátok” jövőbeli erdélyi jelenlétének zálogát jelentik.

Borsodi L. László ferences sajtóreferens

Forrás: Vasárnap, 2010. augusztus 15. - XX. évfolyam 33. szám