„Ó, kegyes szegénység, melyet az Úr Jézus Krisztus… méltóztatott magához ölelni” (Szent Klára)

Hármas ünnepre került sor 2010. augusztus 7-én a Csíksomlyó Ágacskája klarissza monostorban. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a megjelent egyházmegyés és ferences szerzetes papok, valamint számos hívő jelenlétében szentmisét mutatott be Szent Klára tiszteletére, amelynek keretében a sepsiszentgyörgyi születésű az Eucharisztiáról nevezett Mária-Johanna nővér (Scripcaru Brighita) a szegény Krisztus követésére örökfogadalommal kötelezte el magát Szent Klára Rendjébe. A Szent Klára Reguláját élő klarissza nővérek és a velük ünneplők egyben hálát adtak a rend 10 éve történt erdélyi, csíksomlyói letelepedéséért is, amelyre 2000-ben a lotaringiai Le Rameau de Sion (Sion Ágacskája) nővéreinek köszönhetően került sor, öt évvel később, hogy a rend 1995-ben (újra) megalapította Magyarországon a váci egyházmegyében a Szécsény Ágacskája Monostor-Remeteséget. Mind a magyarországi, mind az erdélyi alapításban nagy szerepe volt az ünnepségen jelen levő Marie-Béatrix nővérnek, a Sion Ágacskája apátnőjének.

Az ünnepi szentmise kezdetén Ferenc-Mária nővér, a szécsényi és a csíksomlyói közösségek apátnője arra kérte Szent Klára rendjében a szegény Krisztus követésére magát egy életre elkötelező, a szent egyszerűség, alázatosság és szegénység hármasságán alapuló örökfogadalom letételére készülő Mária-Johanna nővért, hogy vallja meg a benne élő eszményt, hivatásának alapját.

- Személyes okom is van, hogy hálát adjak a csíksomlyói monostor megalapításáért – mondta a nővér –, ugyanis az ágacska létrejöttekor szólított meg engem az Úr: „Jöjj, és lásd!” Mit kellett meglátnom? Szent Ferenc rendjében Szent Klára rendjét, abban pedig a Szentháromságról nevezett Marie-Paul anya lelkiségében megélt egyszerűséget, alázatot, szegénységet.

A szemlélődésre, az imára hangsúlyt helyező, csendben és magányban élő csíksomlyói kolostor tagjai ugyanis – akárcsak franciaországi és magyarországi társaik – Szent Klára Reguláját az 1990-ben elhunyt sioni ház alapítónője, Mére Marie-Paul de la Trinité által a „Rameau”-nak (az „Ágacskának”) írt és 1989-ben jóváhagyott Életszabálya szerint követik, amelyet Szent Ferenc remeteségekhez írt regulája inspirált.

- A nővérekkel való első találkozásomkor – folytatta hitvallását Mária-Johanna nővér – valami nagyon vonzott: a szemlélődő élet rejtettsége. Nagyon keveset látni belőle, mégis mély, és a mélységekbe mutat. Erről írta II. János Pál pápa: „A rejtett élet alázatában mutatkozik meg, és erősödik meg az egyetlen szeretet iránti hűség.” Igen, szeretetből, de radikálisan, a végsőkig, visszavonhatatlanul élni Istennel, Istenben és Istenért. Együtt mondom a prófétával: „Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj.” A kezdeti vágy ugyanis, amelyet Isten gyullasztott bennem, az évek teltével nőtt, és akarattá lett: hogy teljesen elrejtőzzek Krisztussal, aki nemcsak emberré lett értünk, hanem egy darabka ostya színe alatt elrejtőzve maradt köztünk. Elrejtőzni vele az Istenben, hogy immár ne az ember mutatkozzék meg, hanem a teremtő, megváltó, üdvözítő Isten, a legszentebb. Bízom benne, hogy – aki jó kezdeményezést adott – jó növekedést és végső kitartást is ad, míg a teljes Krisztus ki nem alakul, és ő lesz bennem a minden, és az egyetlen mindenem örökké. Ezért kívánok ma elköteleződni egész életemben az Ágacska közösségében, az Egyházban minden lélek szolgálatára.

Dr. Jakubinyi György ünnepi szentbeszédében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy bár – mint minden szerzetesrendbe vagy papi pályára lépő esetében – az egyház bölcs intézkedése szerint az örökfogadalmat vagy a papság szentségét hosszas próbaidő előzi meg (a szerzeteseknél jelöltség, noviciátus, majd ideiglenes fogadalmak, a papság esetében a teológia hét éve) –, a lélekben már az első lépésnek, az első ígéretnek véglegesnek kell lennie. Hiszi, mondta az egyházfő, hogy így volt ez Mária-Johanna nővér esetében is, aki hivatalosan hét éve lépett a rendbe, de már a rendbe való belépés pillanatában egész életre szóló elhatározást tett, amely egyházjogi szempontból az örökfogadalom pillanatában válik érvényessé Isten és az Egyház, valamint az egyházközség színe előtt.

Az Eucharisztiáról nevezett Mária-Johanna névről pedig a következőket mondta:

- A kedvesnővérek – bármelyik apácarendben – a Szűzanyát követik, ezért veszik fel a Mária nevet. A monasztrikus, szemlélődő rendekben, mint amilyen a klarisszáké is, hozzávesznek még egy védőszentet vagy lelkiséget igazoló szentséget, jelezve azt, hogy kit akarnak szorosabban követni. Így lett nővérünkből az Eucharisztiáról, vagyis az Oltáriszentségről nevezett Mária-Johanna nővér. Ezt nemcsak azért tette, mert szereti az Oltáriszentséget, hanem azért, mert a rendalapító Szent Klára kitűnt ebben – nem véletlen, hogy mindig szentségmutatóval ábrázolják –, akárcsak lelki atyja és vezetője, szeráfi Szent Ferenc. A választás tehát teljesen megfelel Szent Klára és a klarissza rend lelkiségének. A rendalapítóhoz hasonlóan a szerzetes úgy tud kitartani az Oltáriszentség tiszteletében, és megmaradni Krisztus szeretetében – mondta Jakubinyi érsek –, ha megtartja az Úr Jézus parancsolatait, vagyis hármas fogadalmát, amelyet az általános keresztény parancsolatokon kívül tesz le Isten hívására abban a Szent Pál-i tudatban, hogy a szerzetes is, mint minden ember, törékeny cserépedény, aki nem saját erejéből Isten ajándékának a hordozója, hanem az embert korábban szerető Isten kegyelméből, amelyet a fogadalomtevő a fogadalomban megkap, és ettől kezdve bízhat abban, hogy Isten, aki hűséges ígéreteihez, nem fogja magára hagyni.

A szentbeszédet az ünnepélyes örökfogadalom követte, amelyben Mária-Johanna nővér kinyilvánította akaratát, hogy Istennel bensőségesebb kapcsolatra törekszik, vállalva azt a tiszta, engedelmes és szegény életet, amelyet Jézus Krisztus és a Szűzanya választottak maguknak. A szerzetesnő fogadalmat tett arra is, hogy az evangélium buzgó követésével és a rend regulájának megtartásával az Isten és az embertársai iránti tökéletes szeretetre állhatatosan törekszik, valamint az Úr útján mindvégig kitart, és egész életét Isten népének szolgálatára szenteli. Megfogadta, hogy magányban és csendben, folytonosan imádkozva és buzgó bűnbánatot tartva alázatos munka és szent cselekedetek közepette egyedül Istennek él, megvetve a világ gyönyöreit.

Borsodi L. László

ferences sajtóreferens

Forrás: Vasárnap keresztény kulturális hetilap - 2010. augusztus 22. – XX. évfolyam 34. szám