ferences óra
A szülők feladata az egyház tanításában
Ft. Szénégető István 2012. február 19-én a csíksomlyói kegytemplomban kezdődő előadásában a családon belüli nevelés kérdésével foglalkozik. Az egyház erre vonatkozó tanítása néhány részletének bemutatásán túl az előadó főként a családpasztoráció során szerzett tapasztalatait szeretné megosztani a hallgatósággal. Az előadás többek között vázolni fogja a nevelés hármas tagolását is: Ölelj át! Tegyél le! Eressz el! A Familiaris Consortio szellemében mutat utat: „Nevelői feladatuknál fogva gyermekeik számára a szülők az élet tanúságtételével az Evangélium első hirdetői. Ha ezen túlmenően együtt imádkoznak a gyermekekkel, velük együtt olvassák Isten igéjét, és arra indítják őket, hogy a hitoktatás révén közelebbi kapcsolatba kerüljenek az Egyházzal és az Eucharisztiával, még inkább szülővé válnak, azaz nem csupán testi életük nemzői lesznek, hanem annak az életnek forrásai is, amely Krisztus Keresztjéből és Feltámadásából a Szentlélek megújító szeretete révén árasztja el őket.”
Ferences Óra ft. Szénégető Istvánnal
A csíksomlyói kegytemplomban tartott Ferences Óra elnevezésű előadássorozat februári rendezvényének meghívottja ft. Szénégető István marosvásárhelyi plébános, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottsága családmunkacsoportjának papi referense lesz. 2012. február 19-én 11. 30-kor (a nagymise után) kezdődő előadásának címe: A szülők feladata az egyház tanításában.
Fr. dr. Orbán Szabolcs OFM a Ferences Órában
A 2011 márciusában indult Ferences Óra című előadássorozat első évadának záró rendezvényére november 20-án 11.30-kor (a nagymise után) kerül sor a csíksomlyói kegytemplomban. Meghívottja fr. dr. Orbán Szabolcs OFM ferences szerzetes, teológiai tanár, a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences
Rendtartomány elöljárója, aki Környezet és erkölcs címmel tart előadást.
Fr. dr. Orbán Szabolcs 1969-ben született Csíkkozmáson. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát Csíkszeredában a mai Márton Áron Gimnázium végezte, ahol 1988-ban érettségizett. 1991-ben jelentkezett a Kisebb Testvérek Rendjébe. A csíksomlyói jelöltség után Esztergomban és Szécsényben volt novícius, 1992–1998 között teológiai tanulmányokat folytatott a Szegedi Hittudományi Főiskolán.
1998-ban szentelték diakónussá, 1999-ben pappá. A diakonátus éve alatt a Szent Ferenc Alapítvány keretében folytatott nevelői tevékenységet. 1999-től posztgraduális képzésen vett részt a római Lateráni Pápai Egyetem Accademia Alfonsiana intézetében, ahol 2004 januárjában védte meg és publikálta olasz nyelvű doktori disszertációját, amelynek címe: A nemzeti kisebbségek jogai Európában. A kisebbségi jogok alapjainak etikai-analitikus elemzése és egy megalapozási javaslat a közjó fényében (Róma, 2004).
2004 szeptemberétől a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola erkölcsteológia tanára, a szászsebesi ferences kolostor elöljárója és az egyszerű fogadalmas testvérek nevelője lett. Utóbbi két feladatkörét 2009-ig látta el, amikor megválasztották a Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány miniszter provinciálisának. Erkölcsteológiai tanári munkáját továbbra is végzi. Publikációi, illetve tudományos tevékenysége is az erkölcsteológia, valamint a ferences lelkiség területéhez kapcsolódnak.
Prof. dr. Kellermayer Miklós sejtkutató a Ferences Órában
A csíksomlyói kegytemplomban 2011. szeptember 18-án, vasárnap 11. 30-kor (a nagymise után) folytatódik a Ferences Óra. Az ember – környezet – társadalom témakörben meghirdetett előadássorozat negyedik rendezvényének meghívottja a világhírű sejtkutató, orvos, prof. dr. Kellermayer Miklós, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Laboratóriumi Medicina Intézetének emeritus egyetemi tanára, aki A kezdet és a vég misztériuma között bajba jutott ember címmel tart előadást.
Id. Kellermayer Miklós 1939-ben született Budapesten. Tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte 1959–1965 között. Egyetemi tanulmányai befejezése után a pécsi egyetem kötelékében maradt: kezdetben a Kórbonctani Intézet munkatársaként dolgozott (1965–1969), 1969-től a POTE Klinikai Kémiai Intézetben (ma Laboratóriumi Medicina Intézet) dolgozik. 1974-ben az orvostudomány kandidátusa lett, 1988-ban doktorált. 1993-tól egyetemi tanár. 2004-ig a klinika igazgatója volt.

