Ismertetem a kolostor kincseinek leírását, a II. részben. Itten szó lesz leginkább a fémtárgyakról. Előre bocsátom a történeti megjegyzést: Nem egyarányú a történet, mivel az idők folyamán sok féle változáson ment át a kincsek sorsa. Több feljegyzés szól arról, hogy a kolostor sokszor kapott  ajándékba kelyheket, monstranciákat, szelencéket, különféle edényeket. Most mégis azt mondhatom, hogy eléggé szegényes a mi régi kincstárunk. A háborús megpróbáltatások idején az ellenség a kolostor értékeire vetette magát és elrabolta. Gondoljunk csak a XVI. század végén a Székely Mózes pusztító hadjáratára, amikor feldúlták a kolostort, bántalmazták a testvéreket és kifosztották, minden értéket elrabolva. Az 1661-es török-tatár betöréskor felégették a kolostort a templommal együtt. P. Somlyai Miklós házfőnök menteni akarta, szekérre rakva a kolostor és templom értékes tárgyait. A pusztító tatár hordák utána mentek, beérték a csíkcsomortáni Aracspataka erdőben. Őt lekaszabolták, s a menekített tárgyakat elrabolták. Így érthető, miért nincsenek régi értéktárgyaink, vagyis kincseink.

A nagyvilág általában kiváncsian gondol a kolostorok mélyén rejtőző kincsekre:  Milyen kincsek lehetnek a kolostor titkos kamráiban elrejtve a világ szeme elől?  Ez megnyílvánult a történelem folyamán többször, különösen a háborúk alkalmával, amikor elmenekültek a szerzetesek, ellenőrizetlenül hagyva a kolostor épületét. Mindig feltörték a kripták celláit a potya-kincskeresők.

1970-ben a kegytemplom kriptájában még láthatóak voltak ilyen feltört kriptasírok, szétzúzva a koporsók. Ez volt a II. világháború hagyatéka. 1849-ben az osztrák hadsereg tisztjei azzal gyötörték a kolostor elöljáróit, hogy vegyék elő a kripta rejtekhelyeiről a kolostor kincseit és a bivalybőrbe varrott pénzt. Honnan vették ezt az információt? – kérdezték az elöljárók. A falú népe elbeszéléséből. - Ebből világos az emberek képzelődése az elrejtett kincsekről.

Köztudott dolog, hogy helyenkint a boldogságos szűz Máriát ábrázoló szobrokat díszes ruhákba öltöztetik.
Több kegyhelyen is megfigyelhető ez: Pl. a Máriaczelli kegyszobor, amelyről ez a megjegyzés olvasható: „A szobrot díszes ruhába öltöztetik az év három legfontosabb ünnepnapján: Nagypénteken, Mária születésének ünnepén és a város alapításának napján, (dec 21-én.). Ezeket a drága anyagokból és csipkékből készült ruhákat nemes hölgyek készítették és adományozták. A ma látható darabok zömmel a 19-20. századból származnak.” (Wikipédia)  A Madonna és a kis Jézus szobra úgy be van burkolva, hogy csak az arcuk és a kezük látszik ki a ruházat alól.

Itt vagyok Anyám!
Hivtál, s megérkeztem.
A távolban már látom
A Hozzád igyekvö
Keresztalják vonulását.
Látod
Tévelygö gyermekeid
Gyalogosan, szekérrel,
Autókkal és buszokkal
Sietnek elibéd.

Nemcsak egy-két igaz ember,