A Somlyó hegye

Kategória: A Somlyó hegye Találatok: 1508

 

Kissomlyó-hegy

A csíksomlyói kegyhely közelében magasodik fel a Kissomlyó-hegy. Szent hegynek tartja a néphagyomány, mivel évszázadok óta imádkozva járja körös-körül a zarándokok serege. Oldalában keresztek vannak felállítva, keresztúti állomások, és a hegytetőn három kápolna, amelyeknél ugyancsak ájtatoskodnak a búcsújáró keresztények.

 

Története gazdag legendás múltjában, leírásokban, helyrajzi szerepében. Első szájhagyomány, hogy már a pogány székelyek korában kultikus hely, áldozatbemutató hely volt. Szent István király egyházalapító rendelete értelmében, 1002-ben kápolnát építettek erre a magaslatra. A pogány székelyek keresztény hitre való megtérése után az egyház szívesen épített keresztény szentélyt a pogány kultikus helyre, hogy a nép vallási áhítatának tegyen eleget.
A hegy csúcsán a Salvator kápolna áll. Mellette a Szenvedő kápolna. A Salvator kápolna szentélye románkori építmény, lőrésszerű ablakokkal. Mindkettő az Árpád-korból való. Írásos feljegyzés csak a XVII. századból van, amikor 1661-ben a tatárok lerombolták és 1678-ban a ferencesek újjá építették.
A Salvator kápolnához 1775-ben hozzá toldottak egy tágasabb méretű hajót. Művészeti értelemben megjegyzésre méltó, hogy a hajó mennyezetét természetes deszkára festett szentek képei fedik be. A kórus mellvédjén meg kazettás festmények díszlenek.
A Salvator kápolna az Urunk Színeváltozása emlékére van szentelve. Búcsúnapja augusztus 6. Ezen a napon ünnepi szentmisét végeznek a Szent Szálvátor (Jézus Krisztus) tiszteletére. A környék népe szívesen jön el erre a bensőséges ünnepre.
A Salvator kápolna közelében remetelak áll. Ezt k.b. a XIX. század végén építhették. Azelőtt is voltak remeték, de épületek nyoma nem maradt ránk. A mostani remete, Antal testvér, vigyáz a kápolna rendjére, épségére, tisztaságára. Sok és bőséges imájával megszenteli a helyet.
A Kissomlyó-hegy ormán ugyancsak áll egy kápolna, amely a Páduai Szent Antal tiszteletére van szentelve. Első, kisméretű építése 1673-ban volt. 1773-ban átépítették, egy nagyobb hajóval, toronnyal kibővítve. Egy nagyobb méretű Szent Antal kép látható az első falon.
Búcsúk, zarándoklatok alkalmával a hívő nép végigjárja, végigimádkozza ezeket a szent helyeket. Hozzá tartoznak a kegyhely búcsús rendjéhez.
A világ érdeklődési körébe került az utóbbi másfél évtizedben a Nagy- és Kissomlyó közötti térség, az úgynevezett: Nyereg. Az 1990-es években annyira megnövekedett a pünkösdi zarándokok létszáma, hogy a kegytemplom és a körülötte lévő térség nem tudta befogadni a több százezerre menő búcsúsok tömegét. Ezért 1993-ban Oltáremelvényt építettek a nyeregben és oda irányították ki a keresztaljákat, és a zarándokcsoportokat. Ott tartották meg az ünnepi szentmisét. A kezdeményezés bevált és íme, immár 16 éve, (2008-ban) nem is lehetne elképzelni a pünkösdszombati ünnepi szentmisét más helyen, mint a Nyeregben. A Hegyre az a megfontolás is vezetett, hogy ősi szokás szerint a pünkösdszombati búcsús ünnephez hozzá tartozott a körmenet a Kissomlyó hegyére. Jelen esetben a szent Hegyre való fölmenés és lejövés képezi a hagyományos körmenetet. 1996-ban jótékony támogatóktól, Magyar kormánybeli tisztségviselőktől nyert segélyből, Makovecz Imre műépítész tervei alapján új oltáremelvény épült, amelyet formájáról Hármas halom oltárnak neveztek el. Ma ez a pünkösd szombati szentmise helye. Évközben kulturális célra is használják, mint az Ezer Székely Leány találkozó. Az építményt 2015-ben az Emberi Erőforrás Minisztériuma támogatásával felújítottuk.

Nagysomlyó-hegy

Csíksomlyó fölé két hegy magasodik: Kis- és Nagysomlyó. A Kissomlyóról sokszor esik szó a búcsújáró hely kapcsán. A Nagysomlyó titokzatosan áll a háttérben a maga történelmével és legendáival. Orbán Balázs, A Székelyföld leírása, Pest, 1869. című művében a következő jellemzését nyújtja a Nagysomlyóról: „A vidék díszére nagyban befolyó ezen csúcs még érdekesebbé lesz, ha annak fenlapját vizsgálva felismerjük, hogy az ember ott Isten imádására és a haza védelmére szentegyházat és várat emelt.”
„A Nagysomlyó kettős csúccsal bír, melyeket lapos hegyhát köt össze. A csekélyebb magasságú déli csúcs tetőlapját régi kolostor foglalta el, melynek most is jelentékeny maradványai vannak. Ezekből e kolostor eredeti alakját felismerhetni. E kolostort tojásdad alakban, 150 lépés kerületű védfal övezte. Kivülről sánc vette körül. Belülről cellák voltak építve, melyeknek közfalai most is tisztán kivehetők. Középen kis kápolna állott, melynek félkör apsissu szentélye, román stílusú épületre enged következtetni. Ezen falmaradványok nyomán azt kell hinnünk, hogy itt védfalakkal körülölelt kolostor állott egykoron. Bejárata az északi oldalon, a hegynyakról volt, mert ott faragványos kövek, ajtó- és ablakpárkány töredékek hevernek szanaszét. A templom alatt és körülötte kong a talaj, ami arra mutat, hogy ott kripta, vagy talán víztároló volt. E kolostor és templom falainak láttán felmerül a kérdés: vajon, nem itt állott-e a szent István által épített első kolostor és kápolna? Ezen harcias korban a kolostorokat többnyire hegytetőkre építették és erődítménnyel vették körül. Ennek a kolostornak is, a meredek hegycsúcson könnyen védhető fekvése volt. Celláinak kicsinysége ( alig két lépés széles, 3-4 lépés hosszú), a kereszténység első századaiban divatozott egyszerűség bélyegét viseli magán. Az akkori szerzetesek minden fényüzést és kényelmet nélkülöztek, magokat sanyargatva, kizárólag a vallás szolgálatának éltek.”
Megjegyzés: A XIX. század elején, a ferences kolostor folyósóján látható volt egy faragott kő, amely bizonyára a Nagysomlyó hegyének várából származott és amelyre ez volt rávésve: CC 1208. Találgatták, mit jelethet? Conventus Cisterciensis 1208?, vagy Conventus Cikiensis 1208?, Sajnos, a templom és kolostor rastaurálásakor beépítették, levakolták, lemeszelték. Most ismeretlen helyen van rejtekben.
„Losteiner Leonárd, ferences történetíró mondja, hogy a Rákóczi-mozgalom alkalmával, 1704-ben Lajos guardián a csodatevő szent szobrot a Nagysomlyón lévő kápolnába vitte azért, hogy ha a nép hite megvesztegetődnék is, ezen szent ereklye megtartathassék. Ebből következik, hogy ebben az időben a Nagysomlyói kolostor kápolnája még állott.” (Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, 1869.)
A Nagysomlyó csúcsán épült fel valamikor régen a Sóvár. Miért nevezték Sóvárnak? Találgatás tárgya. Egyik vélekedés szerint, mert a Moldvából hozott sót a várba szállították fel és helyezték biztonságba. A várat kettős védelmi várfal övezte. A külső várfalat sánccal vették körül, különösen ott, ahol lankásabb volt a terület. Ezen a helyen volt a vár főbejárata is, amelyet terjedelmes bástyák és védtornyok védelmeztek. A hegy oldalán a várból alágurult faragott kövek láthatók.
Megjegyzés: A ferences kolostor folyósóján található két kőtömb. Az egyik egy oszlopnak lehetett az alsó része. A kő párkányán cikk-cakkos díszítés van kiképezve. Szakértők szerint a kiszögelések a napsugarat jelzik, ami az ősi Napkultuszra utal. – A másik oszlopkőtömb teteje lehetett egy oszlopnak. Itt is megtalálhatók a cikk-cakkos díszítések az oldalán és a tetején is kör alakban. A díszítések számának szimbólikus jelentést tulajdonítanak. Az oszlopfő közepén kígyó formája van a kőbe vésve. Ugyancsak pogány istenséget szimbolizál.
Egy időben, a vár napjainak leszentülése után remeték birtokolták a romokat. (XVIII. sz.) A Nagysomlyó keleti oldalán fenyőerdő és lankás puszta található. Itt is remeték éltek. A legutolsó remete Vízi Márton volt. A nép ajkán így maradt fenn a hely megnevezése: Vízi Marci pusztája. A történetíró megjegyzi, hogy Vízi Márton remete erdőt irtott, földet művelt, veres szőlőt (ribiszkét), egrest és káposztát termelt. Halálakor fejszéjét, kertészezközeit, munkásmagányának e kedves időtöltő társait magával temettette el.
A vár körzetében van egy nagyobb darab kőtömb. Erről szól a legendás elbeszélés: A várnak büszke, felfúvalkodott úrnője nem tisztelte az Úr napját. Egy vasárnap szőtt egész nap. Komaasszonya megdorgálta, hogy ilyen szent napon, amelyet Isten nyugalomra és imára rendelt, miért dolgozik? „Csak ezt a keveset végzem be,” felelé az úrnő. „Ha Isten segíti,” mondta a komaasszony. „Már akár segít, akár nem, ezt bevégzem,” volt az úrnő válasza. De alig mondta ki ezt az istenkáromló szót, ő maga s osztovátája (szövőszéke) is kővé változott.(Antal Áron: Adatok Csík megye leírásához és történetéhez. Csíkszereda 2002.)