Régi búcsúk emlékei

Kategória: Pünkösdi búcsú Találatok: 1411

 P. Márk József OFM a legidősebb szerzetes a csíksomlyói ferences rendházban. Csíkszenttamásról, ahol született és gyermekeskedett, minden évben gyalogosan tették meg az utat a csíksomlyói bú­csúra. Tizenkét évesen, 1939-ben járt először a pün­kösdi búcsún, ennek hangulatát és a búcsújárás rendjét, szokásait, lelki élményeit idézi fel a következő beszélgetés.

Minden évben jöttek a kereszt­alják, harminc-negyvenen, akkoriban nem jött ilyen hatalmas tömeg. A plébános megkérdezte, hogy ki akar menni, kiválasztották a zászlóvivőket, a vezetőket és útjukra bocsátották őket. Általában egy idősebb, köztiszteletben álló ember vezette a keresztalját, és erősebb férfiakat, legényeket választottak ki a háromágú, nagy lobogó vitelére. Minden településnek volt egy előimádkozója, lehetett asszony vagy férfi, őket a zászlóvivőkkel együtt szentembereknek nevezték. A csengettyűket vihették a fiatalabbak, sőt a nagyobb gyermekek is. Ha a pap is jött a búcsúra, akkor a gyermekek ministránsként kísérték. A csengettyűk messzire hallatszottak, mintegy felhívták a figyelmet arra, hogy érkeznek a búcsúsok. Fel lehetett ismerni, hogy melyik falu érkezik, ugyanakkor a csengettyűszó megszabta a gyaloglás ritmusát is. Úgy emlékszem, a szenttamási csengettyűk így szóltak: Szent-An-tal, Szent- An-tal… Voltak vidékek, ahonnan nem csengettyűkkel érkeztek a keresztalják, hanem dobszóval, dobpergéssel. Ilyenek voltak például a Nyárád menti települések. Amikor hallottuk a dobokat, tudtuk, hogy a mikháziak vagy remeteiek jönnek. Csíkszenttamás huszonöt kilométerre található Csíksomlyótól, így reggel indultunk, hét óra tájban. Előtte gyülekeztünk a templomban, nem csak a búcsúsok, hanem mindenki a faluból, és együtt imádkoztak. A lelkipásztor intelmeket mondott, és útnak indította a keresztalját. Déltájban értünk Csíksomlyóra, végigimádkozva az utat, öt-hat órát gyalogoltunk. Akkoriban a körmenet volt a legfontosabb vallási cselekedet. Amikor összekerült a nép, délután két-három óra felé indultak a hegyre. Felsorakoztak szigorú sorrendben: elöl ment a gyergyóalfalvi keresztalja és utána a gyergyói, majd a felcsíki, alcsíki és kászoni községek. A gyergyóalfalvi keresztalja emlékeztetett arra, hogy 1567-ben István pap vezetésével indultak hitük védelmére, ennek emlékét őrzi a pünkösdszombati búcsú. Utánuk jöttek a más vidékek, és kötelező módon a gyimesi csángók voltak az utolsók, de a moldvai csángók zárták a sort. Nem voltak sokan, de ők is kereszt alatt érkeztek. 

– A körmenetnek is meghatározott volt a rendje. Hogyan zajlott? Miket énekeltek és imádkoztak? 

– Felsorakoztak a templom előtt, elvonultak az árvaház mellett, és a Kis-Somlyó bal oldalán, de csakis ott vonultak a kápolnához. A Salvator-kápolnánál a körmenetet vezető főpap vagy szerzetesi elöljáró (provinciális vagy gvárdián) – akkoriban nem mindig vezette püspök –, megáldotta a búcsúsokat. A papok a Labarummal a kordonon belül vettek részt a körmenetben a ministránsokkal együtt, és a kötélből alkotott védőkeretet, a kordont a diákok vitték. Amikor elértek a Salvator-kápolnához, akkor a „faciger”-ek (jelentése: gyertyagyújtó), vagyis kék színű, vitézkötéses egyenruhába öltözött csíksomlyói, illetve csíkszeredai főgimnáziumi diákok elénekelték az Egészen szép vagy Mária kezdetű éneket, antifónát. Akkor ezek fiúneveldék voltak, így a fúkból álló kórus előénekelt, és a tömeg válaszolt rá. 
A Salvator-kápolna bizonyára középkori búcsús emlékeket őriz, a kápolna szentélye is román kori. A Salvator-kápolna előtti keresztet, amely a pünkösdi búcsúra emlékeztet, később állították, szövege: Az első pünkösdi búcsújárat emlékére, melyet 1567-ik évben István gyergyóalfalui pap Csíksomlyóra vezetett. Hátoldalán: Isten tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben. Oldalán: Állították 1878. évben. A körmenetben, indulás után egészen a Salvator-kápolnáig a Jézus neve litániát énekelték, szép ősi dallam szerint. De azt követően, hogy a vezető pap megáldotta a körmenetet, a Lóretói litániát énekelték. Még 1949-ben, a nevezetes, Márton Áron püspök által vezetett utolsó nagy körmenet így zajlott. 1990 után már nem lehetett így megszervezni, az évek során pedig a nagy tömegre való tekintettel változtatni kellett a hegyre való felvonulás rendjén. Ma minden irányból mennek a zarándokok, és egy nagy szabadtéri szentmisén gyűlnek össze a közös imára. 

- Mi a szerepe a nyírfaágnak?

– Valószínű a történelmi eseményre emlékeztet. Feljegyzések szerint, amikor a Nagy-Erdőről jöttek vissza a hadba indult férfiak, akkor a győzelmet nyírfaágak lengetésével adták hírül. Májusban még csak ez zöldellt itt Csíkban. A búcsúsok is nyírfaágakat törtek, régebben sok fa volt, ma már igen megritkult, és egy-egy ágat hazavittek emlékbe Csíksomlyóról. Fontos az is, hogy hozzáérintsék a Csodatevő Szűz Mária szobrához. Otthon betették a hűvös tisztaszobába egy vázába, és búcsú után minden nap annyi Üdvözlégy Máriát imádkozott együtt a család, amennyi levél volt az ágon. Idővel a levelek hervadni kezdtek, és sorra elfogytak, így az imák is ritkultak. 

– Hogyan teljesedett ki a búcsújárás?

– A hegyről a Szent Antal útján, az első kápolna mellett jöttek le. Az első csoportok rendszerint a hegy lábánál találkoztak a körmenetet záró csángókkal. Miután mindenki leérkezett, a kegytemplomban tartottak egy vecsernyét. Az éjszakát is Csíksomlyón töltöttük, befogadtak egy-egy csűrbe, a felnőttek általában imádkoztak, mi gyerekek pedig elaludtunk a fáradságtól. Reggel, pünkösd vasárnapján szentmisére mentünk, és csak utána indultunk haza, ugyanúgy imádkozva, ahogy jöttünk. Szenttamáson már a falu határában, templomi zászlókkal vártak az otthon maradottak, a köszöntés és tiszteletadás jeleként összeérintették, meghajtották a kereszteket, és együtt vonultunk a templomba. Egy közös hálaadás után a plébános áldásával mentünk haza. 

 

– Mennyire voltak fontosak a búcsúk az emberek életében?

– Úgy tartották, hogy egyszer egy évben el kell menni a csíksomlyói Szűzanyához. Aki pünkösdkor nem tudott jönni, az jött Mária neve búcsújára. Nem kellett ezt leírni, szabályba foglalni, mindenki lelkében ott élt a hagyomány. Lelkükben benne volt, hogy kegyelmet nyernek a búcsúval, ha a Szűzanya közbenjárását kérik, gyónnak, áldoznak, áldozatot hoznak és közösen imádkoznak. Benne volt a köztudatban, hogy a zarándoklat lényege: a Szűzanyát tisztelni és bűnbocsánatot nyerni. 
(Oláh-Gál Elvira)