Kájoni János kéziratos munkái

Kájoni János 1980-ban és 1985-ben megtalált kéziratos munkái

Kájoni János négy kéziratát 1980-ban találták meg a templomban, a Mária-szobor alatt. Ezek: Kalendarium, Herbárium, Hymnarium és a Fekete könyv. A latin nyelvű ferences Kalendariumot Kájoni 1672–ben írta és ugyanebben az évben XVII. századi nyomtatványtöredékekkel egybekötötte. Egyes kutatók szerint szövege azonos lehetett az 1678. évi nyomtatott csíksomlyói kalendáriuméval, amelyből ma egyetlen példányt sem ismerünk. A Herbárium (1656–1673) nem eredeti munka, de Kájoni sokoldalú egyéniségéről tesz tanúbizonyságot. A füveskönyv, amelynek forrása Beythe András Németújváron 1595-ben nyomtatott herbáriuma, leírja a növények ismertebb magyar nevét, latin nevét és magyar névhasználatát, természetét, azaz hatását, valamint elősorolja gyógyászati felhasználását.

A Hymnarium kéziratos latin–magyar versgyűjtemény, a XVII. század második felében keletkezett legjelentősebb kéziratos katolikus egyházi énekeskönyv.

Fekete, vaknyomásos brassói bőrkötéséről kapta nevét Kájoni kusztódia–története a Fekete könyv (1683–1684). A Liber niger a minden utána következő ferences rendtörténet kiindulópontja, amely ma kritikai kiadásban és fordításban is kézbe vehető. Az értékes forrásmunka betekintést nyújt a XVII. századi Erdély mozgalmas vallási életébe és leírja az erdélyi ferences kusztódia felállítását. Hely– és művelődéstörténeti szempontból jelentősebb a kézirat utolsó fejezete, amelyben Kájoni közölte a csíksomlyói kolostor rövid történetét, felsorolta jótevőit, a templom és kolostor gazdag felszerelését (klenódiumok, könyvek) és a később lebontott csíksomlyói ferences templom legrégebbi fennmaradt leltárát (1683). Kájoni művét rendtársai folytatták, a kötet az erdélyi ferences rendházak XVIII. századi történetével zárul.

1985-ben Kájoni további öt kéziratát tárták fel a somlyói kolostor refektóriuma falából:

- a Hortulus devotionis Kájoni János imádságos könyve, öröknaptárral, kalendáriummal és naptári versekkel.

- az 1634–1671 között keletkezett nagy, zenei antológia, a Kájoni kódex. A kézirat anyagát, néhány kisebb kiegészítést nem számítva, két kéz jegyezte le: Seregély Mátyás és Kájoni János. A leírók túlnyomórészt a XVI. század végének, a XVII. század első felének egyházi műzenéjéből válogattak. A kódexben 290 egységet vehetnek számba az érdeklődők. Zenei anyaga négy csoportra osztható: motetták, uzuális és egyházzenei rétegek, a barokk hangszeres zene műformái, táncok és vokális világi darabok.

- az Organo–Missalét 1667–ben, mikházi gvárdiánsága idején írta Kájoni és a mise ordinárium–tételeit, valamint a liturgiához kötődő litániákat és Mária–antifonákat foglalja magában, néhány egyéb alkalmi tétellel együtt.

- a Sacri Concentus címet viselő, 1669. folyamán keletkezett kézirata kizárólag motettákat tartalmaz. A 193 motettából 142 Ludovico Viadana műve. A fennmaradó 51 mű közül 46–ot a kódexből emelt át Kájoni; további öt darab, amellyel a Kájoni–kéziratok közül itt találkozhatunk először, eddig azonosítatlan.

- a Csíksomlyói templom régi orgonájának feliratát Losteiner feljegyzése szerint, először 1759–ben találták meg, amikor P. Bocskor Paulin restauráltatta az orgonát. Az 1664–ben készült feliratot az 1661. évi tatárjárás–irodalom és a XVII. századi erdélyi zenetörténet egyik forrásának, valamint emlékének tartják. Szövegéből megtudjuk, hogy a ferencesek 1659–ben Brassóban vásárolták az orgonát „Nagyságos Haller Istvánné idehagyott alamisnájából, ezer magyar forinton, Eperjesi orgonacsináló Jánostól”. Az eperjesi orgonaépítő eleinte a prázsmári szászok megrendelésére készítette a hangszert, akik azonban drágának találták, és lemondtak róla. A somlyói barátok az orgonát két szekéren hozták el Brassóból, a szállításért 10 forintot fizettek. 1664-ben, a csíki „romlás után,” a tatárjáráskor elégett orgonát Kájoni javította meg és építette fel újból. Biztosra vehető, hogy már fráter korában értett a billentyűs hangszerekhez, hiszen fiatalon kinevezték a csíksomlyói klastrom orgonistájává. Herbáriumában önmagáról ezt írta: "Enis illyen fabol [gyertyánfa] czinaltam az virginaban maid 75. tangentakot, mikor az virginat czinalom vala". A bejegyzés 1656–ból való, tehát Kájoni ennél korában is készített hangszereket. Az 1664. évi felirat szerint az orgonista és orgonaépítő Kájoni János a mikházi és szárhegyi kolostor, a székelyudvarhelyi jezsuiták és mások számára is készített orgonát, mikházi gvárdiánsága idején pedig Alfalvi István és Ferenczi Miklós testvéreket megtanította "annak nyomására" is.

(Muckenhaupt Erzébet leírása az 1999-ben megjelent kötetében)

• Előző
• Tovább