* Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj érettünk! * Áldott Napokat *

e-Szó


  1. A Megváltó születését az Ó-szövetségben, több csodálatos születés és Istennek szentelt küldetés jelezte és készítette elő. A mai szentírási szakaszokban kettőt is hallottunk ezekből.
    Az egyik Sámsonnak a  születése, és Istentől kapott hivatása.
    Egészen meglepőek a párhuzamok. Sámson édesanyjának is angyal jelent meg és hírül vitte, hogy fiút fog szülni. A születendő gyermek már anyja méhétől fogva Istennek szentelt személy volt. Az angyal jövendölése be is teljesült. Fiút szült, akit Sámsonnak nevezett el. Ifjú koráról ezt hallottuk, hogy: „felnőtt, és az Úr megáldotta. Az Úr Lelkének ösztönzésére elkezdte működését a választott nép körében.”
    A másik előhírnök Keresztelő János, akinek a születését szintén angyal vitte hírül. Milyen szép a szentírás dicsérete Keresztelő János szüleiről: „Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint.” Amikor Zakariásnak megjelent az Úr angyala a templomban: „Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás!” A születendő gyermekről azt mondja az angyal, hogy: „már anyja méhében betelik Szentlélekkel.
    Keresztelő János Istentől kapott feladata pedig az lett: „hogy az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
    Ezek az előképek készítik elő a mai napra előírt Ó-antifóna szavait és főleg lelkületét: „Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!„
    Az adventi szent idő ébren tartja bennünk a vágyat az Üdvözítő után. Ugyanakkor az imént idézett Ó-antifóna az adventi feladatunkat is megfogalmazza:
    imáinkkal, keresztény hitből fakadó cselekedeteinkkel nekünk is hozzá kell járulnunk, hogy az Úr Jézus megváltó kegyelme elérje a célját, és megteremje méltó gyümölcseit.
               Ahogyan a szentírási szereplők együtt működtek Isten hírnökével és magával a gondviselő Istennel, úgy kell nekünk is együtt működnünk és elvégeznünk a feladatunkat Isten országában a magunk és mások üdvössége érdekében. Nekünk is tennünk kell annak érdekében, hogy az Úr Jézus megváltó kegyelme élő és hatékony legyen bennünk és közöttünk.
    Remélhetőleg Isten most az adventi készülődésben, imádságban, egy jó lelkiismeret vizsgálatban megláttat olyan összefüggéseket az életünk eseményeiben, amelyből kiderül, hogy a megváltás kegyelme ma is élő, működik és személyesen értünk is cselekszik.


  2. Advent vége,
    Kauser Tibor min. gen. FVR hivatások,
    Pilátus gyűrűje

  3.              
     Jeremiás próféta reményt akar önteni a választott népbe. Az eljövendő Messiásról így ír: „Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra... „Annak ellenére, hogy idealizált királyként írja le a Messiást, arra azonban vigyáz a próféta, hogy ne legyen félreérthető. Ezért így pontosít: „Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk,”A szentmise zsoltárában is így imádkozunk: „A Messiáskirály napjaiban az igazság virága nyílik, * és teljes béke lesz a világ végéig! Az idézett szent szövegek alapján tehát a Messiásnak gondja lesz a jogra, igazságra és békét hoz. A mai napra előírt Ó-antifóna segít, hogy még jobban megértsük, hogy miről is van szó:
    Ó, Urunk és népednek
    vezérlő Fejedelme!
    Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban,
    és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál:
    Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!
    Vagyis a Messiás fejedelemként törvényt ad, amely segítségünkre van, de nem a törvény szövege vált meg minket, hanem Ő maga a mi Megváltónk.
               Az evangéliumi rész már a beteljesedésről szól. Szent Máté evangélista így is vezeti be a ma felolvasott szakaszt:  „Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.” Az angyal pedig így oldja fel József kétségeit: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
    ….”Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.”Szent József Istenre figyelő, engedelmes lélekként úgy tett ahogyan az Úr parancsolat neki.
               Most az advent második felében, Karácsony közeledtével mi is igyekszünk felismerni lelki tennivalóinkat, hogy az szerint cselekedjünk. A Boldogságos Szűzanya és szent József példájából felismerjük, hogyIsten akkor mutatja meg jobban a nekünk szóló tervét, amikor egy-egy sajátos élethelyzetünkben szeretettel válaszolunk. Amikor ki tudjuk mondani, hogy legyen meg a Te akaratod. Különféle szokások, vallásos törvények, előírások a segítségünkre lehetnek a keresésünkben. Azonban mindezekben és mindezek felett, a legfontosabb felismerés, hogy Jézus Krisztusban, már velünk az Isten!
    Nagy szűkségünk van az Egyház évszázados tapasztalatára és lelki irányítására. Erre támaszkodva tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy megőrizzük advent egyre fokozódó várakozó hangulatát és lelkileg is felkészülve érkezzünk meg karácsony öröméhez.


  4. Az adventnek hármas vonása van.
    Emlékezünk az Ó-szövetség sóvárgó várakozására a Megváltóra.
     Készülünk Karácsonyra, hogy megünnepeljük a Megváltó születését.
     Az Úrra tekintünk, aki a világ végén ítélő bíróként jön vissza.
    A mai naptól a karácsonyra készülés intenzívebb szakaszába léptünk.
    Az Ó-szövetségi olvasmányban, amelyet a Teremtés könyvéből olvastunk elhangzott a jövendölés: „Nem vétetik el a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezéri bot az ő kezéből, míg el nem jön az Eljövendő, akinek a népek engedelmeskedni fognak.” Vagyis arról van szó, hogy a Megváltó Júda törzséből fog születni és az Ő uralma örökké tartó uralom lesz, és minden nép neki fog szolgálni.Minderre ráerősít a 7. zsoltár: „A Messiáskirály napjaiban az igazság virága nyílik, * és teljes béke lesz a világ végéig.”
               Mi már Isten kegyelmi jóságából ezeknek az Ó-szövetségi jövendöléseknek a megvalósulását ünnepeljük Karácsonykor. A Megváltó születésének megünneplésére készülünk, akire az Ó-szövetségi nagyok még csak sóvárogva vágyakoztak.  Az evangéliumban ezért olvassuk fel Jézus Krisztus családfáját szent Mátétól, hogy követhető legyen Ábrahámtól kezdve, Júda törzsén és Dávid királyon keresztül egészen Máriáig a Megváltó emberi leszármazása.
    Hány meg hány nemzedék sóvárgott a Megváltóra, akit mi naponként a szívünkbe fogadhatunk.
               A mai naptól minden szentmisében és a zsolozsmában elimádkozunk egy-egy un. Ó-antifónát, amely beirányozza a napi adventi készülődésünket.  Nem a régisége miatt nevezzük ó antifónának, habár aVII-VIII. században keletkezett antifónasorozatról van szó. Azért hívjuk így, mert mindegyik ezzel a felkiáltással kezdődik, hogy Ó.Ez felsóhajtás, a lélek felkiáltása-, a várakozó keresztény ember óhajának kifejezője. A mai napi így szól:
    Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!
    Istennek az Örök Bölcsességnek a műveiben, megvalósult ígéreteiben erő és szépség tündöklik. Mi is ezt kérjük, hogy tanítson meg okosan járni az élet útját., hogy felismerjük mi is a keresztény tennivalónk ott ahol a mindennapjaink telnek.
    Különösen is figyelni akarunk arra, hogy mit kell megtennünk, most az idei Karácsonyra készülőben, hogy törekvéseink-, szándékaink találkozzanak és összhangban legyenek Isten tervével és szándékával. A Karácsony tartalmát és üzenetét ugyanis nem nekünk kell kitalálnunk, mer az már kétezer év óta megvan. Nekünk felfedeznünk-, elsajátítanunk-, elmélyítenünk kell és természetesen tovább kell adnunk azt amit megértettünk és megéltünk, hogy Isten Üdvözítő terve élő maradjon bennünk és közöttünk, Jézus Krisztus által.
    Erős hittel és bizalommal kérjük tehát: Urunk, jöjj taníts meg minket okosan élni!

  5. A mai vasárnap latin neve: gaudete, magyarul öröm vasárnapja.
    Már az első olvasmányban, amelyet Szofoniás próféta könyvéből olvastunk ez áll: „Őrüljés ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya… Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadítód.” Az örvendezés oka az Úr közelsége, aki erős Szabadítóként jelenik meg. Jó hallani ezt a buzdító olvasmányt, amely képes megnyugtatni és reményt önteni belénk is.
    Ezt az alaphangulatot erősíti meg és viszi tovább a szent Pál apostol leveléből vett szakasz: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van.” Az idézet saját magát magyarázza: ennek a örömnek belülről fakadó forrása van, ez pedig maga Jézus Krisztus. Itt tehát megerősítést nyer, ami az első olvasmányban még csak általánosan hangzott el, hogy: „az Úr közel van.” Ennek látható jele embertársaink iránti szeretetünk, amely konkrét tettekben kell, hogy megnyilvánuljon.
               Az evangéliumi részben egészen gyakorlati dolgok hangzottak el.
    „Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?”Keresztelő szent János mindenkinek az élethelyzetére vonatkoztatva részletezte, hogy mit kell tennie. Mindenkit arra hívott, hogy változtasson az életvitelén, úgy hogy mások javára is legyen. Bátran megmondta a bővelkedőknek, a vámosoknak, katonáknak, hogy mi az ami akadályozza őket az üdvösség útján., és mi a tennivalójuk. Olyan hatással volt a köréje sereglett emberekre, hogy sokan azt hitték ő a Messiás. Azonban János tevékenységével és tanításával az Úr Jézusra mutatott rá: „így szólt hozzájuk…én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”
               A mai vasárnapi szentírási részek, valamint Keresztelő János személye és magatartása arra figyelmeztet, hogy ismerjük fel az élethelyzetünkből fakadó feladatokat. Örvendjünk annak, amik vagyunk, amit megtehetünk Krisztusért, az embertársaink iránti szeretetből. Az evangéliumban elhangzott megállapítások ma is érvényesek. Ma is kísért a gazdagság, a kapzsiság, vagy épp a zsarnokoskodás, a mások fölött való uralom, amely megrongálja az embertársainkkal való kapcsolatunkat. Ne elégedjünk meg azzal, ahol ma tartunk a keresztény életvitelünkben, hanem keressük meg, hogy melyik a következő lépés, amit meg kell tennünk. És persze nem állhatunk meg a puszta felismerésnél, hanem tegyük is meg mihamarabb amit feladatul ismertünk fel, akár az idei adventünk folyamán.

  6. Az adventi szent időből  eltelt két hét. Vasárnappal elkezdjük a harmadik hetet. Tíz nap múlva itt is a Karácsony ünnepe. Ez a tény jó lehetőség mind a visszapillantásra, mind az előretekintésre. Az ószövetségi írástudók tanítása szerint a Messiás eljövetelét meg kellett előznie Illés próféta visszatérése. A tanítványok, a mai evangéliumban arról faggatták Jézust, hogy ez valóban így van-e, és mikor jön el Illés? Jézus így válaszolt: „Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük- kedvük szerint bántak vele.…. Ekkor értették meg a tanítványok, hogy keresztelő Jánosról beszél.”
    Jézus arra hívta fel a figyelmet, hogy Keresztelő János működése egyértelmű jele volt annak, hogy a Messiás megérkezett. Azonban sokan nem ismerték fel ezt a jelet, mert elzárkóztak tőle, vagy kényük kedvük szerint bántak vele. Jézus kortársai közül nem mindenki ismerte fel a kegyelem idejét. Sajnos nagyon emberi dologról van szó. Ennek fényében, és korábbi tapasztalatainkból kiindulva tudjuk, hogy akár az adventi idő is olyan könnyen elrepül és akár jellegtelenné is válhat.
    Azt kérdezhetjük mi az ami különlegessé teszi ezt az időszakot? Az adventi szent idő intenzitásában, tartalmában különbözik a többitől - ez a kegyelem ideje. Annyira meghatározó az Úr Jézus születése, hogy ennek megünneplésébe nem lehet csak úgy bele rohanni. Átmenetre van szükség. Az advent egész életünk tükre. Amilyen az adventünk, olyan a karácsonyunk, és olyan az egész életünk.
               Ha most az adventi szent időben sikerül többlet áldozatot vállalnunk egy-egy adventi szent misével, imával, jó cselekedettel, akkor nem fog hiányozni keresztény életünkből sem az önzetlen segítőkészség. Akkor valóban a szeretet ünnepévé lesz a karácsony.
               Ha kötelességteljesítésünket hivatástudat kíséri, és így éljük meg az adventi hétköznapokat, akkor az ünnepnek is meg lesz a maga helye és szerepe az életünkben.
               Ha az olvasmányaink között Isten Igéje - a Szentírás is szerepel – ráismerünk Isten tervére, sürgetésére a karácsonyi szent mise olvasmányaiban is.
               Ha nem elégszünk meg saját érdekeink hajhászásával, és mások szüksége nem hagy nyugodni, többet megértünk majd karácsony üzenetéből is, és sokkal mélyebben fog érinteni karácsony kegyelme. Ne mulasszam el felismerni Krisztus jelenlétét az életemben csak azért, mert valami mást keresek mint amit Krisztus ígért a követőinek.
    Az evangéliumban az Úr Jézushoz közel álló tanítványok megértették, hogy a várt jel Keresztelő Jánosban megérkezett.
               Érintsen meg bennünket is az üzenet, hogy az advent hátra levő idejével,további lehetőséget kaptunk a felkészülésre, hogy Karácsonykor igazi és tartalmas ünnepünk legyen.

  7. Izaiás így fogalmaz:  „Én az Úr, a te Istened arra tanítalak, ami javadra válik, és arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell. Ha megtartottad volna parancsaimat, békéd olyan lenne, mint a
    folyam, igazságod, mint a tenger hullámai.” Gondolom saját tapasztalatára is épít a próféta. Isten embereként mindent megtett, hogy az emberek javát szolgálja, hogy lelki békére találjanak, de küldetése nem mindenkinél ért célt Az Úr Jézus is nyilvános tevékenysége idején gyakran találkozott a visszautasítás keserű élményével. A mai evangéliumban egy korabeli gyermekvers szövegét használta fel, hogy véleményt mondjon a hallgatóságáról. Akkor talán közismert lehetett ez a mondóka, amit a gyermekek az utcákon ismételgettek: „furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.”Jézus önmagára és Keresztelő Jánosra alkalmazza ezt. Keresztelő János határozott, kemény szavakkal prédikált a pusztában, megtérésre intve az embereket. Azonban nem mindenki értett a megtérésre hívó szóból. Jézus szelídebb hangon, de ugyanolyan határozottsággal hirdette Isten Országnak örömhírét, de neki sem hitt mindenki. Olyan ez, mint a sírás könnyek nélkül, vagy a zene, hallgatóság és tánc nélkül. Jézus szava bennünket is el akar érni. Ma nekünk is azt mondja a prófétán keresztül: arra tanítalak, ami javadra válik.
               Előfordulhat, hogy Isten parancsait, a lelkiismeretünk ösztönzését úgy éljük meg, mintha Isten valamit elvenne tőlünk, olyan, ami pillanatnyilag jónak tűnik, és mégsem lehet részünk benne. Lehet, hogy időnként úgy találjuk, nekünk kevesebb jut abból az örömből, amiben részük van azoknak, akik másként gondolkodnak és élnek, vagyis nem Isten parancsai szerint rendezik be az életüket.
    Nagyon sok kifogást kereshetünk és találunk annak megokolására, hogy miért torpant meg a lelki életünk, miért olyan nehéz tovább haladnunk a vallásos életben.
    Ma mégis próbáljuk meg ajándékként, szeretetből felajánlott lehetőségként felfogni azt, amiről tudjuk, hogy Istentől jön, és személyesen meg akar szólítani. Ilyen lehet például a tíz parancsból bármelyik, a jó cselekedet felkínálkozó alkalma, vagy az önmegtagadás apró tettei.
    Jézus velünk való törődése érintse meg a lelkünk húrjait, és találjon bennünk visszhangot, akkor mi magunk is meg fogjuk tapasztalni a prófétai szavak igazságát, hogy a békénk olyan lesz, mint a folyam, és igazságunk, mint a tenger hullámai.

  8. A mai szentmise evangéliumi részlete az Ó-szövetség és Új-szövetség küszöbén álló, nagy adventi személyiségét, Keresztelő Jánost állítja példaképként elénk.
    Jézus megdicséri az ő előhírnökét:
    „Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.”Az ő küldetése volt lezárni az Ó-szövetséget és rámutatni az Isten Bárányára, akiben Isten Új szövetséget kötött népével. Keresztelő János megérdemelte a dicséretet, mert derekasan helytállással teljesítette hivatását. Feltűnő Jézus második mondata, ami elhangzott az evangéliumban: „De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.”Azaz Keresztelő Jánosnál. Ez csupán azért, mert Keresztelő János még fél lábbal az Ó-szövetségben áll. Nem Keresztelő János miatt, hanem miattunk mondja Jézus, akik már az Új szövetség gyermekei vagyunk, hogy ráébredjünk a felkínált lehetőségre és keresztény hivatásunkra.
    Ezt jelzi a következő tömör szentírási mondat is:
    „A mennyek országa erőszakot szenved.”
    Természetesen nem fizikai, vagy szóbeli erőszakoskodásra biztat Jézus, ez teljesen félreértése lenne Jézus tanításának. Arról van szó, hogy erőfeszítés nélkül, nem nyerhetjük el az üdvösséget.
    Ez az erőfeszítés vágyaink és törekvéseink helyes irányba terelését jelenti.
    Imádkozzuk mi is az alázatosság litánia szavaival:
    „Hogy másokat énnálam jobban szeressenek,
    Hogy másokat többre becsüljenek,  
    Hogy világ szemében nőjön más, én hadd csökkenjek,
    Hogy mást válasszanak ki, engem félre téve,
    Hogy mást magasztaljanak, észre nem is véve,
    Mindenben más előzzön meg fölénybe – Hogy ezt kívánjam, Uram Jézus, add kegyelmedet!  

                                                                (Rafael Merry del Val bíboros, Az alázatosság Litániája)

  9. Az adventi utunk felénél járunk. Egy zarándokúton bele is lehet fáradni. Hisz, az fárad el, aki erőfeszítést tesz. Ezért lelkesítőek a szentírási szakaszok biztatása Izaiás próféta ajkáról: „Isten erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerülteket…. Még a fiatalok is elfáradhatnak…., de akik az Úrban bíznak Új erőre kapnak.”
    Az evangélium még személyesebb hangvétellel folytatja. Ez természetes is, ugyanis Jézus Krisztusban Isten személyes arca nyilvánult meg: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket.”
    Nincs olyan ember, aki élete folyamán a fáradságnak valamilyen formáját meg ne tapasztalta volna. Annyiféle fáradság, ellankadás lehetséges, kezdve a fizikai fáradságon át, egészen a lelki elernyedésig, vagy akár a fásultságig.
    Ilyenkor a legnehezebb, hogyha elhalványul, vagy elfogy a remény arra, hogy hamarosan lehetőség lesz a pihenésre. Vagy nincs remény arra, hogy találkozni fogunk valakivel, aki erőt önt belénk, aki felvillantja előttünk a szabadulás lehetőségét.
    Jézus minden élethelyzetre felkínálja az ő segítségét, személyes támogatásáról biztosít. Arra ösztönöz, hogy bármilyen nehézség, fáradság esetén, forduljunk bizalommal hozzá, mert ő mindig jelen van a mi számunkra.
    „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek.”
    Engedjük, hogy a mai napon, ebben az adventi szentmisében az Úr Jézus mellénk szegődjön és elkísérjen a nap minden szakaszán. A közös- és személyes imában, énekekben, de legfőképpen a szentáldozásban tárjuk eléje aggodalmainkat, nehézségeinket és fájdalmainkat. Ugyanakkor fejezzük ki a bizalmunkat, belé vetett hitünket, hogy megvigasztalhasson minket, reményt nyújthasson, és így új erőre kapva mi magunk is mások számára a remény embereivé váljunk.


  10. 50 évvel ezelőtt egy bronzgyűrűt találtak a Betlehem környéki Heródes-ásatás során, mely leletről mára kiderült, hogy Pontius Pilátus, Jeruzsálem római kormányzójának és Jézus keresztre feszíttetőjének gyűrűje volt.
    A gyűrűn szerepel Pilátus neve, amelyet egy speciális kamera segítségével fedeztek fel az Izrael Régészeti Hatóság laboratóriumában történő bevizsgálása során. A gyűrűn görög betűkkel szerepel, hogy "Pilatus". A felirat egy borospohár képét futja körbe.
    Danny Schwartz a Héber Egyetem professzora azt nyilatkozta, hogy a Pilátus név igen ritka volt akkoriban Izraelben. "Nem tudni semmilyen más Pilátustól abban az időszakban, továbbá a gyűrű is azt mutatja, hogy egy gazdag, befolyásos ember tulajdonát képezte." - mondta Schwartz.
    A gyűrűviselet akkoriban igen gyakori volt a gazdagok körében. Az ezen az ékszeren lévő betűk és jelek alapján a hivatalos dokumentumokra történő pecsételés is ezzel, és olvasztott viasz használatával történt.
    "A kutatók úgy vélik, hogy a kormányzó a napi munkája során használta, vagy az egyik tisztségviselője pecsételhetett vele Pilátus nevében, de mindenképpen aláírásra, hitelesítésre szolgált." – mondta a professzor. A gyűrű tehát minden kétséget kizáróan az Újszövetségben is megjelenő Pontius Pilátusé volt.
    Pilátus volt Júdea tartomány ötödik prefektusa, Tiberius császár szolgálatában 26-tól 36-ig, bár a pontos dátumok kapcsán van némi vita. A gyűrűt eredetileg a Gideon Forster héber egyetem professzora találtatta 1968-1969 környékén, de bevizsgálására csak most került sor.


    Forrás:  http://www.terrasanctablog.org/2018/12/02/lenigma-di-un-antico-anello-appartenne-a-pilato/
                  http://www.nicelife.hu/hirek/vallas/pilatusgyuru.php

Web Rádió:

Web Rádió app:

Aktuális témák:

Android - iOS