* Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj érettünk! *

e-Szó




  1. Életünk kísérője, hogy kérdések fogalmazódnak meg bennünk, amelyekre válaszokat szeretnénk. Nagy segítség, hogyha ilyenkor megbízható és hiteles helyről tudunk tájékozódni.
             Szinte irigykedve tekintünk Jézus szűkebb tanítványi körére, mert ők közvetlenül fordulhattak Jézushoz. A színeváltozás tapasztalata után a tanítványokat sokféle kérdés foglalkoztatta.  Egyik épp a mai evangéliumi részben hangzott el „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” A kérdés háttere, hogy az ószövetségi írástudók tanítása szerint a Messiás eljövetelét meg kellett előznie Illés próféta visszatérése. Szerintük a próféta látványos visszatérése majd mindent helyreállít.
    Meglepő lehetett számukra Jézus válasza: azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték föl, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.”
    A tanítványok egyértelmű választ kaptak arra, hogy Keresztelő Jánosban a Messiás előhírnökét kell látniuk, aki Illés próféta lelkületével munkálkodott. Ugyanaz a prófétai tűz lángolt benne. Ő kapta a kegyelmet, hogy rámutathatott Jézusra, mint messiásra, akiben minden Ószövetségi várakozás beteljesedett.
    Mennyire szomorú tény, hogy sokan nem ismerték fel sem az előhírnököt, sem az általa meghirdetett Messiást. Hiányzott belőlük a lényeg látás, a hitnek a megvilágosító adománya, amelytől elzárkóztak. Így nem is mehetett végbe bennük semmiféle változás. Annyi mindent láttak és hallottak, de azok maradtak, akik voltak.
    Ez számunkra is figyelmeztető. Az advent előhírnökként hirdeti az Úr Jézus jövetelét és benső változásra ösztönöz bennünket. Lehet, hogy több mindennel próbálkoztunk korábbi adventek idején, vagy már az idén is. Azonban azt sose mondhatjuk, hogy nekünk már nincs tenni valónk, mert ha így tennénk máris megálltunk, vagy visszafelé haladunk.
             Mit tehetünk?
    Keressük- és ismerjük fel az adventi jeleket, amelyek változásra hívnak.
    Használjuk fel a rendelkezésünkre álló eszközöket, amelyek segítségével konkrét változás érhető el az életünkben, hogy ott helye legyen Istennek, és mindannak, amivel meg akar ajándékozni bennünket az adventi időben, vagy épp Karácsony örömében.


  2. Példaadó élet


  3. Egy fontos közlés megfogalmazásával kezdődik a mai evangéliumi részlet „Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut.” Tanító körútján azt tapasztalta, hogy Isten országában „az aratnivaló sok, de a munkás kevés.”Jézus részéről ez nem tehetetlen siránkozás volt. Ugyanis Ő az elvárhatónál is  többet tett: tanított, gyógyított, vigasztalt, erőt öntött a megfáradtakba. „ Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek.”
    Jézus elérkezettnek látta az időt, hogy tovább tágítsa a tanítványok látókörét – és egyben nyilvánvalóan a mienket is.
    Két fontos mozzanatot határozott meg:        
    - Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” 
    Az első lépés az imádság, az Istenhez fordulás, mert Isten az aratás ura. Elsősorban és alapvetően Istenre tartozik az ő országában dolgozó munkásoknak a száma, és egyben a munka eredményessége is.
    -       Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa.„
    A tanítványoknak azt a tevékenységet kellett folytatniuk, amelyet Jézus elkezdett: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!”
    Jó tudnunk, hogy Isten igénybe veszi a mi tevékeny együttműködésünket. Arra hív, hogy munkatársai legyünk. Senki nem mondhatja, hogy nem tartozik rá az, hogy Isten és az ő ügye mennyire nyer teret a világban, a mi életünkben. Az imádság olyan feladat, amelyet lehetőségei és körülményei függvényében mindenki tud teljesíteni. Azt sem mondhatjuk, hogy itt kizárólag csak a papok, szerzetesek feladatáról van szó. A magunk és környezetünk megszentelése kivétel nélkül, minden megkeresztelt ember feladata, tehát a mienk is.
    Csupán még egy fontos szempont marad hátra, amit Jézus ránk hagyott ebben az evangéliumi szakaszban és nem árt hangsúlyoznunk, hogy minden amit Istenért teszünk, akár a mai napon, annyira megtisztelő kitűntetés számunkra, hogy minden jutalmát már eleve önmagában hordja.
    Ezért a fontos kikötés: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!”  
    Ingyenesen kaptuk a imádság eszközét és feladatát. Ingyen kaptuk a meghívást, hogy Isten országának a tagjai és munkatársai legyünk. Végül is Isten ingyenes szeretetéből élünk, így hát ingyenesen is adjuk tovább.




  4. Szeplőtelen fogantatás ünnepén az Egyház az angyal szavával köszönti a boldogságos Szűzanyát:„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”.” Az első keresztények az angyali üdvözlet üzenetéből hamar megértették, hogyÁdám áteredő bűne nem vonatkozik Máriára, a Megváltó édesanyjára. E titoknak liturgikus ünneplését 1476-bana ferences pápa, IV. Sixtus vezette be a római Egyházba.Duns Scotus ferences pap nagyon sokat tett ennek a tanításnak a megalapozásához.1854. december 8-ánIX. Pius pápa, jelentette ki. hittételül Négy évre rá következtek a Szeplőtelen lourdesi megjelenései Szent Bernadettnek. A Szeplőtelen Szüzet több ország is védőszentjéül választotta,nekünk ferenceseknek különösen is kedvelt ünnepe.
    A mai nap egyújabb adventi nap. Igyekezzünk megtanulni a Szűzanyától, hogymiként keressük Istent, éshogyan mondhatjuk ki az igent az Ő akaratára mindennapi körülményeink között.
     Ennekaz üzenetnek és feladatnak a tartalmát Boromeo szent Károly nagyon szépen fogalmazta meg: „Jézus a világba ugyan testi valóságábanegyszer jött el, de hozzánk – ha mi meg nem akadályozzuk – minden órában és minden percben szívesen eljön, hogy szellemi módon lakjék a lelkünkben kegyelmének bőségével.” Az adventi szent időben, ebben a kegyelmi lakás készítésbenlegyen segítőnk és közbenjárónk a szeplőtelenül fogantatott Boldogságos Szűzanya.



  5. Még az építkezésben járatlan is tudja, hogy mennyire fontos a szilárd alap. Jó alapozás nélkül nem számíthatunk arra, hogy tartós lesz az épület.
    Mind az Ó-szövetségi olvasmány, mind az evangélium a mondanivaló közlésére a szikla alapot használja hasonlatként.
             Izaiásnál ezt olvassuk: „Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!” A próféta az Istenben vetett bizalmunkat akarja erősíteni. Ugyanis a jó kapcsolat alapjához hozzátartozik a bizalom. Az Istennel való kapcsolatunkból sem hiányozhat a meggyőződés, hogy Isten a javunkat akarja
    Az evangéliumban, Jézus példabeszédében: „Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.”
    Az Úr Jézus már konkrétabb. Az alaphoz, a lényeghez tartózónak írja le azt, hogy meghallgatjuk a tanítását és az tettekre is váltjuk.
    Mindennapi életünkben, a munkahelyen, a társadalomban hányszor keressük jó szándékkal a közös alapot, és ez fontos is. Arról azonban nem feledkezhetünk meg, hogy Krisztusban mi már megtaláltuk a helyes és szilárd alapot. Nekünk erre kellene építenünk, ezt kellene képviselnünk. Ebben benne van az is, hogy keressük a mások javát. Benne van az is, hogy megbecsüljük mások értékeit. Azonban mindezt úgy kell tennünk, hogy nyilvánvaló legyen, hogy a mi alapunk Krisztus. Ez az alap szilárdnak tűnhet addig amíg minden nyugodt, békés, amíg mindennel egyet értünk, vagy velünk egyet értenek. A jó időjárás sem teszi próbára az épület teherbírását. Az igazság akkor derül ki, mikor az idő viharosra fordul. Ugyanez történik a vallásos életünkben. Amikor nyugalom és harmónia vesz körül, a béke megerőltetés nélkül virágzik bennünk. De amikor krízisbe kerülünk – egy visszautasítás, egy betegség, egy ellentét erkölcsi kérdésben – ekkor derül ki hogy, mennyire  erős a hitünk és a meggyőződésünk. Szent Péter apostol, aki azzal dicsekedett, hogy kitart Jézus mellett:"Ha mindnyájan megbotránkoznak is" (Mt 26, 33). Azonban kemény úton tanulta meg, hogy nem volt olyan bátor, mint azt elképzelte.  

    A mai adventi napon gondolkodjak el, hogy mennyire vagyok képes szembenézni a mindennapi kísértésekkel és akadályokkal, amellyel legtöbbször ott találkozom, ahol az időm nagy része telik? Mennyire tudok kiállni a keresztény értékekért, amikor netán szemem láttára, vagy fülem hallatára megkérdőjelezik?
    Ne feledjük, hogy csak a Krisztusra alapozott élet fogja kiállani az élet viharait. És tulajdonképpen ez a próbája építési erőfeszítésinknek.



  6.  A lakoma-, a bőség könnyen érthető szimbólumok. Erről szól Izaiás próféta jövendőlése az Ó-szövetségi olvasmányban: „ A Seregek Ura bőséges lakomát rendez minden nemzetnek az ő szent hegyén…” Vajon milyen bőségről, és lakomáról van szó, és hol van az a szent hegy ahol ez megtörténik? A próféta a messiási időkről beszél, amikor a Megváltó gyógyító jelenléte mindenki számára nyilvánvaló-, és elérhető lesz. A próféta szeme előtt pedig Sion hegye lebegett, mint fizikai hely, ahol ennek meg kell történnie.
             Az evangéliumi esemény is hegyen játszódott le. Jézus: „fölment egy hegyre, és leült.”Szinte irigykedve hallgatjuk a leírást, hogy nagy sokaság jött Jézushoz. „Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította.” Nem volt hiábavaló azok erőfeszítése, akik keresték az Urat. Ez számunkra is biztató.
    Mi már a beteljesedett prófétai jövendölések időszakában élünk.
    Számunkra a szent hegy az Egyház és a bőséges lakoma, ahová meghív bennünket Isten a szentmise. Ide mindenki hivatalos, kivétel nélkül. Itt megtapasztalhatjuk Isten gyógyító közelségét. Az Egyház valóban minden nemzetet összegyűjt. Felemelő volt követni például, hogy Ferenc pápát milyen nagyszeretettel fogadják a mienktől teljesen eltérő kultúrákban, mint a napokban Myanmar, vagy Banglades. És mindenhol szentmisét mutatott be a szentatya ahová az emberek és hívek nagy tömege gyűlt össze.
     Számunkra az advent szoros tartozéka a napi szentmise, a roráté.
    Legyünk hálásak, hogy Isten nagy családjának, az Egyháznak meghívottai és tagjai vagyunk, és részesülhetünk Isten gyógyító kegyelmeiben, mint a szentáldozás. Tegyünk tanúságot arról, hogy mi már megtapasztaltuk Isten gyógyító közeledését, hogy ő képes segíteni rajtunk, amikor bizalommal keressük őt.






  7. Emberi természetünkből eredően önkéntelenül is a nagyobbra, a kiválóbbra törekszünk. Azok vívnak ki elismerést, akik látványosat alkottak. A kicsik és egyszerűek legtöbbször háttérbe szorulnak.
    Mindezzel ellentétben a mai evangéliumban, amikor a hetvenkét tanítvány visszatér missziós útjáról Jézus  lelkében felujjong, és azért ad hálát a mennyei Atyának, hogy a kicsinyeknek és egyszerűeknek nyilatkoztatta ki magát.
     „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. „
    Jézus hálaadó imájában nyilvánvalóvá lesz, hogy az általánosan elfogadottal ellentétben, Isten szemében fordított a sorrend. Nála a kicsi és az egyszerű minden másnál előbbre való.
    Ez egyben figyelmeztetés is számunkra, amely a lényeglátásunkban segít. Hogyha szeretnénk mélyebb Isten ismeretre jutni, hogyha vágyunk a lelki előrehaladásra, akkor ennek az útja az egyszerűn keresztül vezet.  Ebben a folyamatban ugyanis a szív bölcsességére, a lélek befogadó készségére van leginkább szűkség. Ahogyan keresztelő János mondta, amikor Jézussal találkozott, „neki növekednie kell, nekem kisebbednem.”
             Izaiás próféta az Ó-szövetségi olvasmány írója nem láthatta a Messisát, mégislelki látással már arról ír, hogy az eljövendő Messiás kibékíti és elsimítja az ellentéteket, és „nem az szerint ítél majd, amit a szem lát, s nem az szerint ítélkezik, amit a fül hall.”Jézusban mindez beteljesedett. Ő nem a látszat szerint ítél, hanem belelát a lélek mélyére.
    A szentek a Jézus által mutatott úton jártak és minket is erre biztatnak. Assisi szent Ferencnek legfőbb törekvése volt, hogy mindenki másnál kisebb legyen. Ezt hagyta ránk is örökségül. Lisieuxi szent Teréz szintén a kis dolgokon keresztű lett szentté, így kitüntetésként a nevében hordozza a kis jelzőt: Lisieuxi kis szent Teréz. Ma legyen lelkiismeret vizsgálatunk tárgya hogy meglássuk mi az, ami túlságosan nagyra nőtt bennünk, annyira  hogy akadályozza a jó érvényre jutását, ami már akkora bennünk, hogy nem látunk át rajta és csak akadály a lényeglátásunkban.
    Kérjük az úr Jézus kegyelmét, hogy segítsen mindezt eltávolítani az életünkből, hogy megnyílhasson a szemünk annak a látására, ami Istenhez vezet.


  8. Elkezdődött az adventi szentidő. Minden kezdet és minden újdonság várakozást rejt magába. Minden megkezdett dolognak van egy feszültsége, mert még nem tudjuk, hogy mi vár ránk, ezért kíváncsian fürkésszük a jeleket. Így vagyunk az adventi időszakkal is, amelyben szintén ott van a várakozás feszültsége, az előttünk álló időszak újdonsága, annak kihívásaival. Ennek megfelelően választotta ki a mai napra is az egyház a szentírási szakaszokat.Iz 2,1-5 v. Iz 4,2-6   Zsolt 121    Mt 8,5-11
    Az Ó-szövetségi olvasmányban Izaiás próféta hangján buzdít:  „Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk.” Ennek az ösztönzésnek engedelmeskedtünk mi is, amikor eljöttünk a ma reggeli szentmisére, erre a szent helyre. Azt szeretnénk, ha a boldogságos Szűzanya segítségünkre lenne abban, hogy megtanuljuk, hogyan kell Isten útján járnunk és mit kell tennünk, hogy Istennek tetsző legyen ez a megkezdett adventi szent idő, és az egész életünk. Gondolom nem nehéz azonosulnunk az evangéliumi századossal, aki Jézussal találkozva kéréssel fordult hozzá. „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Amikor pedig megtapasztalta Jézus gyógyító jó szándékát, az általunk is ismert és a szentmisében használt szavakra fakadt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.” Ebben a kifakadásban a százados mély és erős hite mutatkozott meg, amely kivívta Jézus elismerő szavait: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.”
    Nekünk is sokféle kérésünk van. Békére és nyugodtságra vágyunk, amelyet szeretnénk megtapasztalni benső világunkból kiindulva, környezetünkön át, az élet minden területén. Azt szeretnénk, hogy legyenek biztonságban azok, akik hozzánk tartoznak, és minden amit fontosnak és értékesnek tartunk. Szeretnénk egy szép és tartalmas adventi szent időt végig járni. Ugyanakkor biztosan van még sok más ki nem mondott vágyunk és kérésünk. Amikor mindezt Jézus elé tárjuk, akkor a kafarnaumi századoshoz hasonlóan a méltatlanságunkat is átérezzük. „Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.” Azonban mindemellett legyen meg bennünk a százados hite és bizalma is. Ugyanis az advent fő jellemvonásai közé tartozik a bizakodó remény. Bíznunk és remélnünk kell abban, hogy az advent borongós ködén átsüt Isten kegyelmi napjának a fénye, amely elkísér bennünket ezen a megkezdett úton, amelyen nem csak az idei karácsony fele-, hanem egyben az örök haza irányába is menetelünk.
  9. 2 Celano XIV. fejezet
    Egy emberről, aki posztót ajánlott fel úgy, ahogyan a szent előzőleg kérte
    43 Ugyancsak Rietiben történt, hogy a szegények atyja egyszer, elnyűtt ruhájára célozva, így szólt egyik kísérőjéhez, akit gvárdiánnak rendelt maga fölé: "Szeretném, testvér, ha egy habitusra való posztót tudnál nekem keríteni!" A testvérnek, mikor ezt hallotta, ugyancsak főtt a feje, hogyan lehetne az annyira szükséges és olyan alázatosan kért posztódarabot előteremteni......................

    Felismerem-e gondviselést? Szerintem miben nyilvánul meg? Próbálkozom-e, hogy a gondviselés eszköze legyek mások számára? Mit tehetnék ebben a tekintetben? Hogyan fejezhetem ki a hálámat Isten gondviseléséért?

Web Rádió:

Web Rádió app:

Aktuális témák:

Android - iOS