* Csíksomlyói segítő Szűz Mária könyörögj érettünk! * Áldott Napokat *

e-Szó

  1. Kauser Tibor FVR generális kérdés-válasz
    Tánczos Vilmos: Csíksomlyó a népi vallásosságban. 
  2. A társadalom, vagy a közhangulat néha nehéz kérdések elé állíthat bennünket, amelyek választ várnak tőlünk. Az Úr Jézus sem volt kivétel. Annyira vállalta az emberi sorsot, hogy hagyta magát provokálni és még beugrató-, vagy akár rossz indulatú kérdésekre is válaszolt. Egy ilyen beugrató kérdést tettek fel a farizeusok az Úr Jézusnak a mai evangéliumban: „odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Maga az evangélista megjegyezte, hogy „próbára akarták ugyanis tenni.„ Mivel felnőtt-, köztiszteletben álló és tanult em-berek tették a fel a kérdést, Jézus először arra buzdította őket, hogy keressék ők maguk a választ a Szentírás segítségével, hisz ismerték az írásokat, ismerték az eljárás módokat. Azonban a kérdező farizeusok téves úton indultak neki a keresésnek. Nem Isten szándékát keresték, hanem emberi magyarázkodásba fogtak: „Mózes megegendte, hogy váló levelet írjunk és elváljunk.” Mózes, az Ó-szövetségben valóban megengedte a válást, de az emberi keményszívűség-, a rosszra való hajlandóság miatt tett ilyen engedményt. Jézus azonban a kérdezőket és bennünket is vissza akarta vezetni Isten eredeti szándékához. Rámutatott arra, hogy semmiféle emberi törvény nem írhatja felül Isten szándékát és az ő parancsát. Ezért érthetően kifejtette azt, amit a Szentírás lapjain olvashatunk a Teremtés könyvében: „Isten …… a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Olyan ez a helyzet, mint amikor civil törvényekről vitatkozunk, miközben elfelejtkezünk Isten szándékáról. Például, amikor a házasságról beszélünk nem szabadna egybe mosnunk a civil törvények szerinti házasságot, a házasság szentségével. Látnunk kellene, hogy mi a különbség az állami törvények által előírta civil házasság és az Isten színe előtt megkötött házasság között. A közbeszédben össze-mosva egyszerűen házasságról beszélünk minden esetben, de a valódi házasság Isten színe előtt köttetik, amely nem rövid távú, hanem egész életre szól és hatással van az örök életünkre is, ezért felbonthatatlan. A házasság szentségében a házastársak Istentől olyan kegyelmi segítséget kapnak, amely semmi mással nem helyettesíthető és semmi mással nem pótolható. Nyilván a szentségi házasság sem páncél, amely minden nehézségtől megkímélne, vagy megvédene. Végül is a páncélnak-, vagy pajzsnak is lehetnek gyenge pontjai, különösen hogyha nem a rendeltetése szerint használják azokat. Valahogy így van a házasság szentségével is. Mégis, hogy újra és újra meghívjuk Isten az életünkbe és magától értetődőnek tartjuk azt, hogy neki helye van közöttünk, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy észrevesszük, hogyha téves útra tévedtünk és még segítséget is kapunk a kijavításhoz. Mennyire szép az, amire egyik lelki író hívja fel a figyelmet, hogy a Szentírás a Teremtés könyvével, a férfi és a nő teremtésével kezdődik és a Jelenések könyvével fejeződik be, amelynek központi jelenete a Bárány menyegzőjének látomása szent János, a szeretett tanítvány írásában. A mai vasárnap adjunk hálát Isten különleges és sajátos támogatásáért, amelyet életünk folyamán tapasztaltunk abban az életformában, amelyet Istentől kaptunk ajándékba, amelyet az ő kegyelmi segítségével választottunk. Ugyanakkor igyekezzünk felismerni, hol van javítani valónk és azt Isten segítségével javítsuk is ki, vagy legalább próbáljuk meg kijavítani. Hogyha pedig megtettük ami tőlünk telik, a többit ajánljuk Isten irgalmas jóságába.




  3. Örvendjünk mindnyájan az Úrban, ünnepet ülve Szent Ferenc tiszteletére, kinek ünneplésén örülnek ma az angyalok és magasztalják az Isten Fiát.
    Assisiben a szent Ferenc tiszteletére épített alsó templom a mennyezetén, mely a csillagos eget- , és egyben a Mennyek Országát utánozza, a csillagok közepébe a művész kis tükröket helyezett, egyrészt, hogy erősítse azok hatását. A csillag szimbolikus formája előfordul a padozat berakásos mintáján és az oltáron is. A költői kérdés, hogy ki is itt a sztár, a csillag? A válaszunk, amelyet szent Ferenc életpéldájával húz alá, hogy a vezér csillag maga Jézus Krisztus. Minden más tőle kapja fényét, és ezt a fényt tükrözi vissza, - így a ma ünnepelt szent Ferenc atyánk is. Ezt állapította megCelanoi Tamás is, szent Ferenc életrajz írója, aki így kezdi a második életrajzot: „Megítélésem szerint boldogságos Ferenc az isteni szentség legszentségesebb tükre és tökéletességének visszfénye.” 2 Cel. bev.  Amikor 1228-ban, IX Gergely pápa szentté avatta Ferencet, többek között ezt mondta: „ Miként a hajnalcsillag az ég felhői közül és a telihold ragyog a maga idejében, mint a Nap ragyogása úgy fénylik szent Ferenc az Úr templomában” – az Egyházban! Ez a ragyogás a Krisztussal való hasonlóságából ered, mert tökéletesen megvalósította krisztusi ideált: – aki szent Ferencre néz, annak Krisztust juttatja eszébe.
    A galatákhoz irt levélben szent Pál apostol ezt írja: “Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.” Mindezt pedig szent Ferenc is elmondhatta önmagáról. A szent Ferenc Bazilikánál maradva, az alsó templom hajójának falait öt kép pár díszíti. Alkotója az un. szent Ferenc mestere, valójában ismeretlen művész, valószínű hogy egy a kolostorban élő, ferences testvér lehetett. A képek a húsvéti misztériumról szólnak. Egyik oldalon öt kép Jézus szenvedését (passió) ábrázolja-, a másik oldalon öt festmény párhuzamosan szent Ferenc együtt szenvedését (conpassió) mutatja be. Az első kép pár: Jézust megfosztják ruháitól – Ferenc visszaadja ruháit apjának. A mennyei Atya iránti határtalan bizalom megnyilatkozása. A második kép pár: a keresztre feszítés – III. Ince pápa álma: Ferenc megtámasztja az omladozó Lateránt. Harmadik kép pár: Jézust leveszik a keresztről – Ferenc prédikál a madaraknak. Isten igéje íme nem halt meg, hanem eljut ez egész világra. Negyedik kép pár: A sírba tétel, Jézus siratása – Szent Ferenc stigmatizációja. A conpassió alap típusa az együtt szenvedés, egymás sorsában való részesedés. Az ötödik kép pár: Krisztus megjelenik az emmauszi tanítványoknak, – Szent Ferenc temetése, és a stigmák valódiságának megállapítása. Ez a kép van legközelebb az oltárhoz. "Nem ezeket kellett elszenvednie az ember Fiának, hogy bemehessen dicsőségébe?"
    Szent Ferencet is ma a mennyország dicsőségében szemléljük. Ezt a leghatékonyabb úton érte el úgy, hogy engedelmeskedett az evangéliumban elhangzott Jézusi felszólításnak. Például annak, amit a ma felolvasott részben hangzott el: “vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”  
    Bennünket is erre buzdít példájával. Tanuljunk Jézustól, és amit megtanultunk cselekedjük is, mint Szent Ferenc, mert csupán így lesz jelszerűvé, és gyakorlatiassá keresztény életünk. és így találhatjuk meg  lelkünk nyugalmát és örök boldogságát.

  4. Az Ó-szövetség olvasmányból megtudtuk, hogy a pusztai vándorlás idején
    Mózes arra kényszerült, hogy jobban megszervezze a nép vezetését. Egyedül már túlságosan nehéz volt ez a feladat, ezért „kiválasztott hetven férfit, hogy a nép kormányzásában segítségére legyenek.”Kiderült, hogy közülük akadtak olyanok, akik nem voltak közösségben a többiekkel, és mégis megkapták a prófétai jelet. Józsue féltékenységből, meg akarta tiltatni nekik, hogy prófétáljanak. Azonban Mózes sokkal bölcsebbnek bizonyult és így szólt: „Bárcsak az egész népet prófétává tenné az Úr, és kiárasztaná rájuk lelkét!”
    Az evangéliumi részlet tovább viszi a gondolatot, hasonló helyzetet tár elénk. Sokféle gyógyító tevékenykedett Jézus idejében. Az volt a szokás, hogy ezek a gyógyítók valaki nagyobbra hivatkozva, valaki erősebb nevében cselekedtek. Hivatkozhattak például Salamon bölcsességére, vagy valamelyik prófétára. Az apostolok egy érdekes esettel találkoztak, és ezért fordult János apostol Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk.” Az Úr Jézus híre már annyira elterjedt, hogy valaki az ő nevében gyógyított. Az apostolok önhatalmúlag, anélkül, hogy megkérdezték volna a mestert, megtiltották az ilyen tevékenységet, azzal az indokkal, hogy nem tartozott közéjük, nem tartott velük. Figyeljük meg. Nem az zavarta őket, hogy nem keresték Jézust, hanem, hogy nem tartozott közéjük. Most pedig szerették volna megszerezni Jézus jóváhagyását és elismerését, hogy jól és helyesen jártak el a tiltással. Biztosan nagyon meglepődtek a válaszon: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” Az Úr Jézus már azt is értékeli, hogyha valaki útban van feléje. Az ilyent segíteni, támogatni kell, hogy rátalálhasson a krisztusi közösségre. Azért, hogy az apostolokkal érzékeltesse, hogy mit is jelent az Úr Jézus nevében cselekedni, nagyon egyszerű példával hozakodott elő: „Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben – azért, mert Krisztuséi vagytok –, bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.” Tehát akár egy pohár víz is lehet kapocs, vagy út amely Jézushoz vezet, és nem marad jutalom nélkül. Azonban az ellenkezője is felelősség, mert a legkisebb tett is, akár bennünket-, akár másokat szándékosan eltávolít Jézustól, büntetést érdemel: „jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák.”A választott nép körében súlyos büntetésnek számított az hogyha valakitől még a temetést is megtagadták, ezért használja az Úr Jézus ezt a hasonlatot.
                A feltámadott élő Krisztus sokféleképpen működhet közöttünk és érhet el bennünket kegyelmével. Megteheti pl. a szentírás lapjain keresztül, a liturgiában, a közösségben, életünk eseményeiben. Ez a felsorolás pedig távolról sem teljes, hisz nagyon széles annak a köre, ahogyan Krisztust megtapasztaljuk, ahogyan szól hozzánk. Azt pedig távolról sem mi szabjuk meg, hogy ezt miként teheti meg. Még ha akadna is olyan, aki azt szeretné, de még az Egyház sem állítja azt, hogy kizárólag, csak bizonyos körülményekben és helyeken működhetne az Úr Jézus, és máshol pedig egyáltalán nem. A mi feladatunk, hogy minden képességünkkel és adottságunkkal Isten országát építsük. Mindazt ami ebben akadályozna el kell hagynunk, és ami segít azt be kell építenünk az életünkbe, az eszköztárunkba. Egyben pedig az is fontos, hogy keressünk segítőtársakat, mert minden jóakaratú ember előre viheti Krisztus ügyét.
  5. Kauser Tibor FVR miniszter generális látogatása.

  6. Az első olvasmány amelyet a Bölcsesség könyvéből olvastunk  a gonoszok és az igazak közötti szembenállás klasszikus képét tárja elénk. „A gonoszok így beszélnek az igaz emberről: „Lássuk hát, igazak e beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!”A gonosz mintegy háttérből, cinikusan lesben állva szeretne lecsapni az igazra, sőt Isten ellen lázad: „Ítéljük gyalázatos halálra, hiszen azt mondta: ő Isten oltalmában részesül!” A vasárnapi szakasz eddig a mondatig olvastuk, de a lényeges mondat az utána következő sorokban hangzik el: „Így gondolkodnak……gonoszságuk vakká tette őket. Nem ismerik Isten titkos szándékait.” Vagyis nem ismerik Istent és így legkevésbé ismerhetik a Isten szándékait, amelyek olykor rejtett, máskor titkos, vagy csak idővel érthető meg.
    Szent Jakab apostol méltán állapítja meg a szent leckében: „ahol irigység és önzés honol, ott zűrzavar van” Miközben ilyen megállapítást tett megoldást is kínált:  „A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.”
    Az apostol tudta miről beszél, mert ismerte a korabeli környezetét, ismerte az ember természetét, és ismerte azokat a helyzeteket, amelyben ő és apostoltársai, még Jézus környezetében is olykor belesodródtak.
    Példa rá a mai evangéliumi részlet. Miközben az Úr Jézus saját eljövendő szenvedéséről tanította az apostolokat, mintegy vissza kérdezte tőlük, hogy mi is foglalkoztatta őket útközben. Erre kiderült, hogy ők arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Ezért az eddigieket kiegészítette azzal a tanítással, hogy: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Hogyha már egymáshoz hasonlítgatták magukat az apostolok, akkor Jézus tanítása arról szólt, hogy Isten előtt állva, inkább a szolgálatba versenyezzenek, és ne kicsinyes emberi magatartásuk legyen a mérce. És mivel azt tapasztalta, hogy az eddig elméletben elmondottak nem értek célt, szemléletesebb megoldást választott: „odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.” A Jézus korabeli társadalomban a gyermekeknek nem voltak jogai, teljesen védtelenek voltak, kizárólag a szüleiktől függtek. Mindez jól példázza az Istentől való függésünket, és hozzá való tartozásunkat. Ezért nagyon erős jel volt ez az apostolok számára, és minden Krisztus követő számára.
             A mai szentmise olvasmányai, a bennük elhangzott tanítás  arra szolit fel bennünket, hogy igyekezzünk rendet teremteni a hozzáállásunkban, törekvéseinkben, másokkal való kapcsolatunkban és érték ítéleteinkben. Fedezzük fel a lélek belülről fakadó erejét és értékét. Vegyük számba, hogy mi tartozik ránk, mi az amiről mi tehetünk, és mi az amiben javítani valónk van, amit Isten segítségével ne halogassunk, hanem tegyünk is meg. Válasszuk az Úr Jézus által felkínált életutat, hogy majd ne szégyenkezzünk azért, amit célként tűztünk ki magunk elé, vagy ami törekvéseink és beszélgetéseink tárgya volt.
  7. Interjú Zerdin Antal Gellért ferences püspökkel. Prédikáció Máriáról.


  8. Égi édesanyánk neve napjának ünnepén, az evangéliumban elhangzott angyali üdvözlettel köszöntjük a boldogságos Szűzanyát: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes.” Kegyelemmel teljesnek nevezi őt az angyal-, és vele együtt mi is, mert Mária minden kegyelmet megkapott Istentől, ahhoz hogy szent Fiának édesanyja legyen. Azonban nem csak megkapta a kegyelmek teljességét, hanem meg is őrizte, fel is használta ezeket a kegyelmeket. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy az angyali üdvözletre Mária így válaszolt: íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.Mária lelke és élete olyan volt, mint a gondozott kert. Egy szép virágos kertben nem elég az, hogy megtalálható a virágok özöne, hanem attól szép, hogy rendezett és gondozott. Mária a kegyelem világában Istennek szép gondozott kertje. Szívének minden szeretetével Isten felé fordult, hogy teljesítse azt a küldetést, amelyre a gondviselés őt kiválasztotta, hogy Isten fiának anyja legyen.
    Ferenc pápa egyik Mária neve ünnepi prédikációjában elmondta, hogy az ünnepet régebben „Mária édes nevének” nevezték. Később az elnevezés megváltozott, de az imában megmaradt nevének édessége. Szükségünk van ma Mária kedvességére, hogy megértsük mindazt, amit Jézus kér tőlünk.”
    A történelem folyamán a művészek alkotásaikban egymással versengve igyekeztek megjeleníteni Máriának a lelki szépségét és kedvességét. Hogyha megfigyeljük pl. a kegyszobrot Mária arca és annak vonásai szinte élőnek tűnik, különösen a szemei. Ugyanis az arc és a szemek mindig a lélek tükre. A festményeken is ugyan ilyen szépnek festik meg Mária arcát. Egy ilyen szép alkotás Rafaelnek a Sixtusi madonnája. Egyszer megkérdezte valaki a festőt hogyan tudott egyetlen képbe ennyi szépséget bele sűríteni? Sok-sok édesanyát figyeltem meg válaszolta a művész és mindegyikben felfedeztem valami szépet. Mindezt összegyűjtöttem és a Szűzanya arcában festettem meg. Az ismerős csíksomlyói énekünkben is így énekelünk, hogy egészen szép vagy Mária.
    Minden édesanya büszke a gyermekére, figyelemmel és szeretettel kíséri életútját. Abban biztosak lehetünk, hogy Mária, égi édesanyánkként szeretettel tekint ránk és közbenjáró imájával kísér bennünket. Bárcsak velünk is büszkélkedhetne, amikor bemutat szent Fiának.Mária arra biztat hogy nyíljunk meg annak a felelősségnek és életformának, amely a sajátunk, amelyet személyesen kaptunk Istentől, testvéreink szolgálatára.
    Máriához hasonlóan nekünk is bizonyos értelemben közbenjáró szerepünk is van azokkal szemben, akik ránk vannak bízva. Ma őket is elhoztuk szívünkbe erre a búcsú napra, erre a szentmisére. Őket is felvisszük lelkünkben a kegyszoborhoz, és velünk együtt megérintik.Használjuk fel mi is az Istentől nekünk juttatott kegyelmi ajándékokat, hogy a kegyelemmel teljes égi édesanyánknak méltó gyermekei lehessünk.

Web Rádió:

Web Rádió app:

Aktuális témák:

Android - iOS