1. XVII. századi szignált csíksomlyói kötés

A legrégebbi ismert Csíksomlyón készült kötés. Fatáblás, vaknyomásos, késő reneszánsz stílusú bőrkötés. Az első két keretben szignált (RVDO/ .L./ PIS.) német típusú palmettás, a harmadikban magyar palmettás, a negyedikben medalionos-lombdíszes görgető fut körbe. Az előtábla közepén,ovális mezőben, Marcus Bandinus marcianopolisi érsek címeres superexlibrise látható. Körirata: MAR. BAND. ORD. MINORVM DE OBSER. ARCHIEP. MARCIANOP. A középmezőt magyar típusú palmetta övezi. Fölötte és alatta, a rövidebb oldalakon, összetett levéldíszek sorakoznak. A háttáblán, a középmezőt átlók tagolják. Az így nyert mezőkben összetett levéldísz-bélyegzők keresztidomot alkotnak. Az előtáblán olvasható címke szövege az 1896-os budapesti millenniumi kiállítás alkalmából készült: Antifonarium Fr. Petrus a Stepes. Pergamenre festve. Kiállító a csíksomlyói Szt. fer. r. Zárda. A gerincen öt dupla borda van, a mezők dísztelenek. A táblákat két fémkapocs zárja. Mérete: 455 x 308 mm. 1644-1650 között készült.

Tartalma: Antiphonarium Ordinis Fratrum Minorum. Pergamenkódex. XVI. sz. eleje. Másolta: Fr. Petrus de Stepes.

A kódex Marcus Bandinus (?-1650) könyvtárából származik. Bandinus obszerváns ferences szerzetes, 1643-tól marcianopolisi érsek és Moldva apostoli adminisztrátora. 1644-ben indul Moldvába, ahol haláláig, 1650-ig marad. 1646-1647-ben moldvai vizitációs körútra indul. A látogatásról és a moldvai katolikusokról készült nagy jelentése (1648) a korszak legfontosabb forrása. A könyv valószínűleg csak a halála után került a csíksomlyói kolostorba. A XVII. században Kájoni János is használta az Antifonálét, ugyanis ő készítette az előzéken olvasható Indexet.

2. Díszkötések

Legyezőmintás csíksomlyói kötés

Fatáblás, aranyozott díszítésű, vörös színű bőrkötés, nagyon szép, poncolt és festett aranymetszéssel. A táblákat két fémkapocs zárja. Mérete: 313 × 200 mm. 1700– 1705 körül készült.

Tartalma: Csíksomlyói társulati albumok (kézirat). Csíksomlyó, 1700-1934.

Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtára. A V 1/5248.

Rokokó stílusú díszkötés

Fatáblás, vaknyomásos és aranyozott, vörösbarna bőrkötés, igen szép, poncolt és festett aranymetszéssel, márványozott előzékkel. A tükör közepén a veretet a ferencesek szimbóluma díszíti. Egy fémkapocs hiányzik. Mérete: 378 × 240 mm. 1773 körül készült.

Tartalma: Album Archi-Confraternitatis Seraphici Sancti Thaumaturgi Divi Antonii de Padua in Conventus Csik Fratrum Minorum Strictioris Observantiae. Csíksomlyó, 1772-1908.

Csíksomlyói Ferences Kolostor. A VI 1/5268.

A nyomda 1825. évi leltára szerint a csíksomlyói könyvkötő műhely 215 könyvkötő- és díszítőszerszámmal rendelkezett, de az eddig azonosított kötések alapján valószínű, hogy a szerszámkészlet nagyobb lehetett. Közülük 114 XVII-XVIII. századi bélyegző maradt meg (7 görgető, 9 filéta, 98 egyesbélyegző). Az eddigi kutatási eredmények alapján feltételezhető, hogy a XVII. század első felében készült szerszámok egy része más könyvkötő műhely(ek)ből kerülhettek Csíksomlyóra. A XVIII. századi bélyegzőknek is egy része egy közelebbről meg nem határozott Wislocki (metsző? ötvös?) műhelyből származik. A somlyóiak ezeket, a kor szokása szerint, szekrényekben tárolták.

A díszítőszerszámok sárgarézből vagy bronzból készültek, és a bőrkötések vaknyomásos és aranyozott díszítésénél használták. A bélyegzőket felmelegítve, kézzel nyomták a megnedvesített bőrbe, a lemezeket pedig a kézisajtóval préselték. Ha nem aranyozták a bőrtáblát, akkor a vaknyomásos technikát alkalmazták. A díszítőszerszámok drágák voltak, és általában ötvösök, metszők vésték. Egy könyvkötő vagy könyvkötő műhely szerszámkészlete korlátozott volt, ezért olykor ez több évtizeden át volt használaban. A világiak esetében rendszerint apáról fiúra, nagybácsiról unokaöcsre, apósról vőre öröklődött. Bizonyos díszítőelemek egyetlen műhelyre jellemzőek, de ahol több könyvkötő műhely volt egymás közelében, nem ritka a szerszámok kölcsönzése vagy utánmetszése.