A csíksomlyói kegytemplomban 2011. szeptember 18-án, vasárnap 11. 30-kor (a nagymise után) folytatódik a Ferences Óra. Az ember – környezet – társadalom témakörben meghirdetett előadássorozat negyedik rendezvényének meghívottja a világhírű sejtkutató, orvos, prof. dr. Kellermayer Miklós, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Laboratóriumi Medicina Intézetének emeritus egyetemi tanára, aki A kezdet és a vég misztériuma között bajba jutott ember címmel tart előadást.

Id. Kellermayer Miklós 1939-ben született Budapesten. Tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen végezte 1959–1965 között. Egyetemi tanulmányai befejezése után a pécsi egyetem kötelékében maradt: kezdetben a Kórbonctani Intézet munkatársaként dolgozott (1965–1969), 1969-től a POTE Klinikai Kémiai Intézetben (ma Laboratóriumi Medicina Intézet) dolgozik. 1974-ben az orvostudomány kandidátusa lett, 1988-ban doktorált. 1993-tól egyetemi tanár. 2004-ig a klinika igazgatója volt.

Houstoni tanulmányútjai után a Baylor Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani, majd Élettani Intézetének kutató vendégdocense, később vendégprofesszora volt. Kutatási területe a fehérjék-ATP-K-víz kölcsönhatása az élő sejtben. 128 tudományos dolgozata jelent meg. Fő művei: Az élő sejtről diákoknak (1989), Elmulasztott reformkor (1995), Magyarországot meg kell menteni (1999), És teljes elmédből (2000), Az első és második kopernikuszi fordulat (2005), Kiáltás (2006), Az Élet (2010).

Fontosabb díjai: Akadémiai Díj, Kiváló Orvos (1991), Szent-Györgyi Albert-díj (1993), Pro Cultura Christiana-díj (2005), a Szent Sír Lovagrend lovagja.

Az 1990-es években közéleti szerepet is vállalt: a Duna Televízió kuratóriumának tagjaként, az MTV Közalapítvány kuratóriuma ellenőrző testületének elnökeként és a Magyarok Világszövetsége elnökségi tagjaként is tevékenykedett.

Prof. dr. Kellermayer Miklós nemcsak világhírű sejtkutató, hanem mély hitű keresztény is, aki különös felelősséget érez világunk, Földünk és benne az ember jövője, azaz az élet iránt. Saját kutatásaiból kiindulva jut el arra a felismerésre, hogy a tudomány számára az élet keletkezése mindörökre misztérium marad.

A tudós-kutató 2011. szeptember 18-án a csíksomlyói kegytemplomban 11. 30-kor (a nagymise után) kezdődő előadásának ajánlása lehet az, amit az egyik vele készített interjúban így fogalmaz meg: „Az ember csak az egyszeri keletkezés és az egyszeri vég között fennálló, köztes dolgokat képes értelmével megragadni, így a természet kutatója is kénytelen szembenézni az egyszeri megismerhetetlenségének tényével. (…) Ha igazságkeresése érdeknélküli, akkor a »soha meg nem ismerhető« elismerése a megismerhető résztől a megismerhetetlen egész felé fordítja a figyelmét. Kénytelen lesz felismerni azt, hogy a világ létrejöttének, az élet keletkezésének és az ember egyediségének misztériumával találkozott. Misztériummal, hiszen a rész kutatásában fölfedezte az egész célszerűségét, rendezettségét és ésszerűségét. (…) Csak a hit és a tudás kettős szárnyán emelkedhet föl az értelem a legmagasztosabb misztériumok szemléléséhez. Ha pedig fölemelkedik, eljut a legfőbb parancs igazságának elfogadásához: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből; szeresd felebarátodat, mint önmagadat. « (…) A végpont az egyén halálánál, a földi világ pusztulásánál, a világmindenség összeomlásánál ugyanannak a misztérium-világnak a másik pólusa, amely a keletkezés kérdéseit is eltakarja. A küldetés végének misztériumát ugyanúgy el kell fogadnia, mint a küldetés elejének misztériumát. A tudomány talán fel fogja ismerni azt – hiszen rákényszerül –, hogy micsoda bűnöket követett el, és akkor azt is fel fogja ismerni, hogy végső soron Krisztusnak köszönheti szabadságát, a kutatás és a tudás szabadságát.”

Heidl György szerint dr. Kellermayer Miklós művei, előadásai próféciák, amelyek egyrészt figyelmeztetnek, hogy a kezdet és a vég misztériuma között élő ember bajban van, hogy valamit elrontottunk, ezért változtatnunk kell egyéni és közösségi életünkön; másrészt vigaszt is nyújtanak, mert azt ígérik, hogy megszabadulunk a bénító kötöttségektől, és akkor mi magunk is megkapjuk Jézus Atyjától a Lélek szabadságát, amelyben mindannyian örvendezhetünk.

Borsodi L. László

ferences sajtóreferens