Székelyország

 

 
SZÉKELYORSZÁG.
Fenyők világa… havas hegyorom…
szétszórt falu… az elnyúlt házsoron
tovaszáguldó csend vagy tréfaszó…
pásztorok ajkán hajnali hahó…
Ősi fenyőket ringató hegyek
oldalában szekercés emberek…
gyöngyöző bovíz, torkot égető…
(tüzes borhoz Napban nincs erő)…
pisztrángdajkáló sok kamasz patak…
csóré kölyök meredek mart alatt…
fehérlő nyárfák között messze lenn
festők ecsetjét csábító selyem
völgy-vászon, szélén szétszórtan tehén –,
és juhnyáj… népdalt fütyülő legény…
napsugaras beszéd: „esment”: „Mük es”…
fehér harisnya, lájbi… jószüves
vendéglátás: tejespuliszka, lágy
friss rozskenyér, rá háziszőttes ágy…
Leomló vasárnapi áhítat…
pünkösdi búcsú… hatnapos utat
mezítláb járó bűnbánó falu…
Somlyói Márja, édes mosolyú
vigasztalással, karján Gyermeke…
koporsójában alvó remete…
Ezeresztendős arc és szenvedés…
Újabb ezerre új reménykedés
Önkínzó kétely: – érdemes-e mégis?…
rá dacos válasz: – rajta! Csakazértis:…
élj akkor is, ha szód torkodra fojtják:…
 
Ez, íme, Székelyország!
(P. Papp Asztrik)